A rétes Magyarországon, Ausztriában és Szerbiában ismert tésztás étel, mely igen lágyra hagyott gyúrt tésztából készül. Feltehetőleg a 16. században török hatásra honosodott meg; elődjei a Balkánon ma is létező filotésztából készült sós és édes pékáruk lehettek. A mai formájú feltekert, töltött rétes a 18–19. század fordulóján alakult ki az Osztrák–Magyar Monarchia területén.[1] A 19. század óta Magyarországon az ünnepi, lakodalmi étkezéseknél hagyományos édességnek számít. A párizsi Ritz Hotel étlapján a 19. század elején szerepelt a „Rétes Hongrois”, melynek elkészítéséhez a réteslisztet Magyarországról rendelték és a cukrászokat Pestre küldték tanulni.[2]

Rétes
Almásrétes
Almásrétes
Nemzet, ország  Magyarország Magyar konyha
 Ausztria
 Szerbia
Alapanyagok liszt, tojás, vaj, étolaj, cukor esetleg kész réteslap
Fűszerek mazsola, alma, mák, dió, túró, meggy, citromhéj, káposzta, .... a tölteléknek
Ismertebb receptek Túrós rétes
Sütőtökös-mákos rétes
Tökös-mákos rétes
Meggyes-túrós rétes
A Wikimédia Commons tartalmaz Rétes témájú médiaállományokat.
Túrós rétes
Rétesek

Régi magyar szakácskönyvekbenSzerkesztés

Simai Kristóf piarista szerzetes 1795 és 1799 között Selmecbányán lejegyzett kéziratos szakácskönyvében tejfeles, túrós, rizskásás, mákos, almás és káposztás rétes szerepel. A tejfeles réteshez: "Végy fél font lisztet, 4 lat írós vajat, 2 tojást, és sós tiszta vízzel csinálj tésztát belőle, ha elkészült, hagyd, nyugodj ruha vagy tál alatt. Osztán 4 lat főtt vagy írós vajat kétülű tálban fakalánnal verj fel tajtékig, verj közé egy egész és három tojásnak csak a sárgáját, és egy meszely tejfelt. A nyugodt tésztát nyújtsd vékonyra, terítsd terített asztalra, a vastag széleit szedd le, és a felvert tölteléket kend reá, 4 lat masolyaszöllővel hintsd meg, vagy ha tetszik, előbb keverd a tojásos tejfel közé, ’s azután formálj rétest belőle. Forralj 3 verdung vagy többecske jó édes tejet tágos lábosban, a rétest írós vajjal kend meg, tedd a forró tejbe, ’s alól-felül vess tüzet neki és szépen pirítsd meg, ’s melegen add fel."[3]

ElkészítéseSzerkesztés

Fél liter lisztre körülbelül 1/4 liter langyos vizet s dió nagyságú zsírt számítva, az egész gyurmát megsózva és kézzel jól leverve fél óráig pihentetjük, azután jól belisztezett abroszon gyúrófával kissé megnyújtjuk, majd kézfővel minden irányban a lehetőségig kinyújtjuk.[4] A tésztának az abrosz széléről lecsüngő peremét óvatosan lefejtjük, a kinyújtott tésztát zsírral meglocsoljuk és miután vagy 5 percig szikkadni hagytuk, tetszés szerint cukorral édesített nyers gyümölccsel, túróval, tejföllel, tökkel, mákkal, dióval vagy más effélével megtöltjük, hengerítjük vagy laposra hajtjuk, s újból megzsírozva egy szintén zsíros bádoglemezen gyorstűz mellett megsütjük. A tölteléke szerint nevezzük aztán almás, cseresznyés, meggyes, diós stb. rétesnek.

NépszokásokSzerkesztés

  • Sárkeresztesen újévkor rétest sütöttek azzal a magyarázattal, hogy „hosszúra nyújjon az esztendő, sokáig éjjenek”
  • Topolyán farsangkor figyelték a rétest; úgy tartották, hogy ha jól nyúlik, akkor a család szerencsés lesz a következő évben.”.[5]

ForrásokSzerkesztés

  1. Vétek György: Rétesshow a kastélyban, hvg.hu, 2007. augusztus 11
  2. Sütemények, tészták könyve, Budapest, 1988, Vianco Stúdió, ISBN 963 025944 3
  3. Simai Kristóf: Némely étkek készítési módja. Alinea Kiadó, 2011.
  4. „Tudd meg, ó gazdasszony, hogy a rétes tésztája is csak úgy jó, ha egy zsemlyényi czipóból egy huszárt lovastól tésztába sodorhatsz vele” - idézet Emma asszony 1902-ben írt szakácskönyvéből; Sütemények, tészták könyve
  5. Magyar néprajz nyolc kötetben, szerkbiz. Paládi-Kovács Attila, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988- , ISBN 963-05-4922-0 [1]

További információkSzerkesztés