Révész Endre, Révész Andrei, André Revesz, héberül: אנדריי רבס (Marosvásárhely, 1912. október 27.Tel-Aviv, 1999. december 24.) szobrászművész. Révész Béla fia, Révész Imre öccse.

Révész Endre
Emléktábla Révész Endre házának közelében, Jaffában
Emléktábla Révész Endre házának közelében, Jaffában
Született1912. október 27.
Marosvásárhely
Elhunyt1999. december 24. (87 évesen)
Tel-Aviv
Állampolgárságaizraeli
SzüleiRévész Béla
Foglalkozása
KitüntetéseiBeloved of the city of Holon (1999)
SírhelyeYarkon Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Révész Endre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Középiskolát a szászrégeni német, a temesvári zsidó és a marosvásárhelyi román kereskedelmi líceumban végzett; Budapesten Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész, majd a párizsi École Nationale des Beaux-Arts-ban Paul Landowski tanítványa. Első kiállításait (1934) Párizsban rendezte. Franciaország német megszállása után Budapestre tért haza. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be, onnan azonban 1944 márciusában megszökött s ismét Budapesten húzódott meg, ahol templomi szobrokat készített. Családja (első felesége és fia, szülei és bátyja) Auschwitz áldozatává vált; ő maga 1945-ben hazatért, s Marosvásárhelyen dolgozott szobrászként. 1947-ben önálló kiállítást rendezett a bukaresti Dalles Teremben, később több szabadtéri szobrot készített, amelyeket Bukarestben, Borszéken, Călimănești-en állítottak fel.

1949-ben a marosvásárhelyi bábszínház (ma Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház) létrehozásán dolgozott, melynek ő lett az első báb- és díszlettervezője. A Magyar Autonóm Tartomány művészegyesületének alelnöke 1958-ig; amikor leváltották, Izraelbe települt ki, és 1959-ben Andre Revesz néven Jaffa művésznegyedében nyitott műtermet. 1960-ban megnyerte a varsói gettólázadás emlékművére kiírt pályázatot, s e siker után számos nemzetközi megrendelést kapott. Szabadtéri alkotásai nemzetközi hírű amerikai, angol, svájci, franciaországi, olaszországi, norvégiai kiállításokon szerepelnek. 1983-ban részt vett a bázeli világkiállításon is. Megkapta a Nordau-díjat (1968) és a Roboz-díjat (1988).

Életművét egy Firenzében megjelent album (1974) mutatja be.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.