Főmenü megnyitása

Gróf szklabinyai és blatnicai Révay István (Tajna, 1899. május 6.Bécs, 1989. október 30.) történész, demográfus, politikus és újságíró.

Révay István
Született 1899. május 6.
Tajna
Elhunyt 1989. október 30. (90 évesen)
Bécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása történész,
demográfus,
politikus,
újságíró
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Révay István aláírása
Révay István aláírása

ÉleteSzerkesztés

Édesapja: gróf Révay Simon (1865–1928); édesanyja: gróf Szapáry Ilma (1872–1947) – anyai nagyapja: gróf Szapáry Gyula (1832–1905) Magyarország miniszterelnöke – egyik testvére: gróf Révay József (1902–1945) filozófus volt.

Magyaróváron, a Gazdasági Akadémián tanult és szerzett oklevelet (1920), majd a felvidéki birtokán gazdálkodott. A két világháború között a felvidéki közéletben is szerepet vállalt. A csehszlovákiai magyar társadalom és művelődés egyik szervezője: a felvidéki Magyar Közművelődési Szövetség elnökhelyettese (1927–1934), a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség alapító elnöke (1928–1935) és a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület ügyvezető elnöke (1936–1938) volt. Az első bécsi döntés (1938) után egy ideig Szlovenszkóban maradt, ahol az Egyesült Magyar Párt komáromi kongresszusán (1939. január 19.) a Felvidéki Magyar Párt ügyvezető elnökévé választották.

1941-ben Budapestre költözött. Már előbb a Magyar Statisztikai Társaság tagja lett (1939). Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye képviseletében az országgyűlés felsőházának tagja (1941–1944), a Magyar Iskolaszanatórium Egyesület társelnöke (1944) volt. 1945 után kinevezték a Teleki Pál Intézet igazgatójának. 1945 és 1948 között az Intézet igazgatója volt, közben szakértőként részt vett a 2. világháborút lezáró párizsi béke magyar delegációjának munkájában. (1946–1947).

1949-ben emigrált Magyarországról. Norvégiába, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött (1951). Megalakulásától részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. New Yorkban a Szabad Európa Bizottság kutatóosztályának munkatársa volt, egy ideig annak magyar részlegét vezette (1951–1958). 1967-től Ausztriában élt. Bécs közelében, Korneuburgban lakott. Tagja volt a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, vezetőségi tagja a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmányának, és mint a kisebbségi kérdés szakértője részt vett más emigráns szervezetek munkájában is. Ausztriában, történészként a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai, kárpátukrajnai magyar kisebbség problémáival foglalkozott. Ebből a tárgykörből jelentek meg tanulmányai a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban és a Handbuch der europäischen Volksgruppen c. sorozatban (1970).

Irodalmi hagyatékát, valamint anyaggyűjtését a budapesti Ráday Levéltárnak hagyta.

Korneuburgban temették el.

Főbb műveiSzerkesztés

Önálló művekSzerkesztés

  • A csehszlovákiai magyar sport szervezete és tevékenysége 1933-ban – Léva, 1934.
  • A belvederei magyar–szlovák határ – A Magyar Statisztikai Társárasság kiadványa, Budapest, 1941.
  • Csallóköz nemzetiségi statisztikai térképei az 1773, 1830, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920, 1930. évi adatok alapján – A Magyar Statisztikai Társárasság kiadványa, Budapest, 1946.
  • Hungarian minorites under Communist rule – 1958.
  • Hungarians in Czechoslovakia (többekkel) – 1959.
  • Magyarok Erdélyben – Köln, 1963.
  • Az erdélyi helyzet – Róma, 1966.
  • A magyar kisebbségek mai helyzete. – Integratio, Wien, 1972; Europa Club, 1973, 156–186. o.

Tanulmányai a Katolikus SzemlébenSzerkesztés

  • A csehszlovákiai magyarság mai helyzete – 1958. 2. sz. 79–82. o.
  • A jugoszláviai magyarság mai helyzete – 1958. 4. sz. 177–179. o.
  • A kárpátaljai magyarság mai helyzete – 1958. 3. sz. 130–131. p.
  • A csehszlovákiai magyarság élete 1958-ban – 1959. 2. sz. 142–144. o.
  • A jugoszláviai magyarság élete 1958-ban – 1959. 4. sz. 319–321. o.
  • A kárpátaljai magyarság élete 1958-ban – 1959. 3. sz. 221–222. o.
  • A csehszlovákiai magyarság helyzete 1959-ben – 1960. 2., 3. sz. 139–143., 222–227. o.
  • A kárpátaljai magyarság hírei 1959-ben – 1960. 3. sz. 227–228. o.
  • A jugoszláviai magyarság élete – 1961. 1., 2. sz. 58–64., 139–146. o.
  • Újabb jelenségek a magyar kisebbségek életében – 1961. 3. sz. 224–227. o.
  • Árulás népünk ellen. Öt magyar kisebbség sorsa a vasfüggöny mögött – 1962. 3. sz. 161–169.
  • A magyar kisebbségek 1968 után Csehszlovákiában – 1973. 1. sz. 73–74. o.
  • A magyar kisebbségek 1968 után Jugoszláviában – 1973. 1. sz. 76–78. o.
  • A magyar kisebbségek 1968 után Kárpátalján – 1973. 1. sz. 79–80. o.
  • A magyar kisebbségek 1968 után Romániában – 1973. 1. sz. 75–76. o.

ForrásokSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Deák Ernő: Feladva a leckét. – Révay István koporsójánál. Bécsi Napló 1989/6. sz.
  • Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén. Pozsony, 1967.
  • Turczel Lajos: Magyar sportélet Csehszlovákiában 1918–1938. Pozsony, 1993.