Rövidpályás gyorskorcsolya

A rövidpályás gyorskorcsolya (általánosan használt angol elnevezéssel shorttrack) téli olimpiai sportág, a gyorskorcsolya egyik szakága.

Szabályrendszer

A sportágat általában az egyébként jégkorong céljára használt jégpálya közepén, egy 111,12 méter hosszú, bójákkal jelölt oválpályán űzik. A pályán a gyorskorcsolyában megszokott pályafelfestés, ebből következően a szabályozott pályaváltás hiányzik, a versenyzők egymást előzve próbálnak a legjobb pozícióba kerülni, így a verseny leginkább egy pályakerékpáros futamra emlékeztet. A sportág első pillanatra feltűnő jellegzetessége, hogy a versenyzők a kanyarokban élesen bedőlnek, annyira, hogy a kezüket a jégre helyezve akadályozzák meg a kicsúszásukat.

A pálya sajátosságai miatt a gyorskorcsolyához képest jelentősen nagyobb a bukások száma. Erre is tekintettel az előfutamok során nem az időeredmény – mint a gyorskorcsolyában – hanem az adott futamban elért helyezés alapján jutnak tovább a versenyzők. A gyakori bukások miatt bukósisak sípcsont- és bokavédő, nyakvédő, valamint kesztyű használata kötelező.

A futamokban négy-hat versenyző indul, tömegrajttal, az ellenfelet kilökni, a hátulról érkező gyorsabb versenyzőt feltartani nem szabad. A szabályok betartására az oválkörön belül tartózkodó bírók ügyelnek.

Mind a férfi, mind a női versenyeknél három egyéni szám létezik: 500 méter (4 és fél kör), 1000 méter (9 kör), és 1500 méter (13 és fél kör). Az Európa- és világbajnokságokon ezentúl számítással megállapítják a 3000 méteres „összetett eredményt” is.

Az egyéni versenyeken kívül váltóversenyeket is rendeznek, a nőknek 3000, a férfiaknál 5000 méteres távon. A váltónál egy csapatban négy versenyző van, ebből egy a versenypályán, három a körön belül tartózkodik. A váltás a szabály szerint érintéssel történik, a gyakorlatban a leváltott versenyző hátulról meglökve ad lendületet a váltótársának. Nincs szabályozva, hogy egy csapattag milyen távot köteles megtenni, csupán az, hogy minden csapattagnak kötelező legalább egy kört mennie, illetve az utolsó két körben már nem szabad váltani.

A rövidpályás gyorskorcsolyának nincsen külön szakszövetsége, nemzetközi szinten a Nemzetközi Korcsolya Unió (ISU), Magyarországon a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség szervezi a versenyeket. A legjelentősebb verseny az olimpia, ahol az 1988-as bemutató után 1992-ben küzdöttek először az érmekért. A sportágban világ- és Európa-bajnokságokat, valamint világkupát rendeznek.

Ismert sportolók

A sportág kimagasló vezéregyéniségei a dél-koreai versenyzők, akik az eddig az olimpiákon lezajlott 32 döntőből 17-et nyertek meg. Az éremtáblázaton Kanada és az Egyesült Államok követi őket.

Köszönhetően annak, hogy a sportág nem követel speciális létesítményt, kiválóan alkalmas arra, hogy az adottságaik miatt hagyományosan nem a téli sportokban jeleskedő országokban is népszerű legyen. Ilyen ország hazánk is, ahol az utóbbi időben figyelemre méltó eredmények születtek. A 2006-os torinói téli olimpiai játékokon az 1500 méteres távokon Huszár Erika a 4., Knoch Viktor az 5. helyen végzett. Sikerüknek köszönhetően 1948 óta első alkalommal fordult elő, hogy két magyar versenyző is pontszerző helyen végzett téli olimpián.

A sikersorozat azóta is folytatódik, több kontinensbajnoki érem után 2009. január 18-án Torinóban megszületett az első magyar európa-bajnoki aranyérem, amit a Huszár Erika, Darázs Rózsa, Heidum Bernadett, Keszler Andrea összetételű női váltó ért el.

2016-ban a szöuli rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokságon 1500m-en a magyar Liu Shaoang ezüst, 500m-en Liu Shaolin Sándor arany-, öccse bronzérmet szerzett.

2018-ban a phjongcshangi téli olimpián, a férfi rövidpályás gyorskorcsolya 5000 méteres váltójában, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor és Burján Csaba aranyérmet nyertek új olimpiai rekordot felállítva, amivel Magyarország első téli olimpiai aranyérmét nyerték. Emellett egy 4., két 5., és egy 6. helyezést értek el a magyar versenyzők.

Források

• Nemzetközi Korcsolya Unió
• Szabálykönyv magyarul