Főmenü megnyitása

René Goblet (Aire-sur-la-Lys, 1828. november 26.Párizs, 1905. szeptember 13.) francia politikus. A Harmadik Francia Köztársaság 20. miniszterelnöke.

René Goblet
René Goblet.jpg
Franciaország miniszterelnöke és belügyminisztere
Hivatali idő
1886. december 11. 1887. május 30.
Előd Charles de Freycinet
Utód Maurice Rouvier

Született 1828. november 26.
Aire-sur-la-Lys
Elhunyt1905. szeptember 13. (-77 évesen)
Párizs
Párt Radikális Republikánus Párt

Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz René Goblet témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Jogot végzett és azután mint ügyvéd élt Amiens-ben. Már a második császárság alatt is feltűnt szabadelvűségével, melyet a Le Progrès de la Somme című lap hasábjain is hirdetett. III. Napóleon bukása után az amiens-i törvényszékhez került mint államügyész. 1871-ben a nemzetgyűlésbe választották, 1877-ben a képviselőháznak lett tagja, 1879-ben pedig az igazságügyminisztériumban másodállamtitkár lett. 1882. január 31-én a belügyi tárcát vállalta el a Charles de Freycinet kormányában, de már 1882. július 29-én az egész kabinettel visszalépett.

Három év múlva (1885. április 6.) közoktatásügyi miniszter lett Henri Brisson kormányában, s amelyet az 1886 januárjában kinevezett Freycinet-féle kormányban is megtartott. E hivatalban különösen a klerikálisokkal éreztette hatalmát és nem késlekedett, hogy az elemi iskolákat a papság befolyása alól kivonja. Freycinet bukása után (1886 decembere) Grévy elnök megbízta az új kormány alakításával, és a belügyi tárcát is magára vállalta. Négy hónappal később az egész kormánynak vissza kellett lépnie.

1888. április 3-án negyedszer lett miniszter, amikor megkapta a külügyi tárcát Charles Floquet kabinetjében. 1889. februárban azonban ez a kormány is lemondott. Az 1889. szeptemberi választásokban Goblet nem jutott mandátumhoz, kárpótlásul 1891. május 3-án a szenátusba választották, ahol a szélső radikális frakciónak lett a vezére. Egyúttal Édouard Lockroy-val és más társaival a Petite République Française-t indította meg.

Az 1893 augusztusi általános választásokban újra mandátumhoz jutott Párizsban. Ezután a radikális párt ama frakciójának a vezére volt, mely nem idegenkedett a szocialisták programjától, akiknek segélyével kapta egyébiránt mandátumát. A képviselőházban minden fontos kérdéssel szemben állást foglalt, a radikális-szociális elvet hangoztatva és mint már előbb is többször tette, 1894. március 16-án az alkotmány revízióját sürgette. A többség azonban ezt az indítványt, mint rendesen elvetette. Az 1894. júniusi beterjesztett anarchista-törvényt hevesen ellenezte.

ForrásSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés