Charles de Freycinet

Charles Louis de Saulces de Freycinet (Foix, 1828. november 14. – Párizs, 1923. május 14.) francia politikus, mérnök, a Francia Köztársaság Becsületrendjének főtiszje. A Harmadik Köztársaság 11., 14., 19. és 25. miniszterelnöke.

Charles de Freycinet
Nadar felvétele (1880 körül)
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1879. december 28. – 1880. szeptember 23.
Előd	William Henry Waddington
Utód	Jules Ferry
Franciaország miniszterelnöke.
Hivatali idő 1882. január 30. – 1882. augusztus 7.
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1890. március 17. – 1892. február 27.
államminiszter
Hivatali idő 1915. október 29. – 1916. december 12.
Katonai pályafutása
Csatái	porosz–francia háború
Született	1828. november 14. Foix
Elhunyt	1923. május 14. (94 évesen) Párizs
Sírhely	Passyi temető
Párt	mérsékelt köztársaságpárti
Szülei	Casimir de Saulces de Freycinet
Foglalkozás	mérnök
Iskolái	École polytechnique École nationale supérieure des mines de Paris
Díjak	a francia Becsületrend tisztje
Charles de Freycinet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Freycinet témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Az 1848-as februári forradalom idején az École polytechnique diákja volt, és önkéntes összekötőként az ideiglenes kormány szolgálatába lépett. Bányamérnökként először Mont-de-Marsan környékén, majd Chartres-ban és Bordeaux-ban dolgozott. A közlekedési ipar fejlesztése érdekelte, 1852-ben a Compagnie des Chemins de fer du Midi vasúttársaságnál helyezkedett el, 1861-ben állami szolgálatba lépett.

III. Napóleon uralmára ellenségesen tekintett. 1870-ben felajánlotta segítségét a nemzetvédelmi kormánynak, amikor Léon Gambetta műszaki ismeretekkel rendelkező munkatársat keresett. Freycinet-t először Tarn-et-Garonne prefektusává nevezte ki Montaubanban, majd a hadügyminiszter személyes megbízottja lett Tours-ban. Jelentős szerepet játszott a nemzetvédelem megszervezésében. A porosz–francia háború idején ő szerelte fel a tartalékosokat rendkívül nehéz körülmények között. A békekötés után Gambettával egy időben visszavonult. 1876-ban a szenátus tagjává választották. A republikánus baloldalhoz tartozó technokrata Freycinet rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert.

1877-től 1879 végéig közmunkaügyi miniszter Jules Dufaure ötödik kormányában, majd William Henry Waddington kormányában. Nagyszabású tervet dolgozott ki a hajó- és vasútvonalak a bővítésére, és a kikötők fejlesztésére. Javaslatait kedvezően fogadták, és pozíciója tovább erősödött az ország régióiban tett látogatása után. Freycinet-vel kezdődött a republikánus politikusok kapcsolatvelvétele az üzleti világgal.

Karikatúrája a Vanity Fair 1891. április 18-i számában

1879-ben miniszterelnök és külügyminiszter. A szerzetesrendek (elsősorban a jezsuiták) körül kialakult vitában mérsékelten foglalt állást, ezért kormánya egy évvel később megbukott Jules Ferry antiklerikális magatartása miatt.

Seine megye szenátora 1882-ben, és újra megbízást kapott kormányalakításra. Hibát követett el, amikor nem küldte el a francia flottát Alexandria bombázására. A következmény az lett, hogy megszűnt a francia befolyás Egyiptomban. Mivel erős ellenzékkel találta magát szemben, néhány hónap múlva leköszönt. 1885-ben rövid időre külügyminiszter, 1886-ban harmadik kormányát hozta létre, ami egy évig működött. 1887-ben köztársasági elnökjelölt. Végül ő is, és vetélytársa, Jules Ferry a mérsékelt Sadi Carnot-ra szavazott.

1888 áprilisában Charles Floquet a hadügyminisztérium élére állította, így hosszú idő után újra polgári foglalkozású került erre a posztra. Freycinet nagyban hozzájárult Franciaország haderejének modernizálásához és demokratizálásához. 1890-ben alakította meg negyedik, egyben utolsó kormányát. Sikerült szociális törvényeket bevezetnie illetve előkészítenie, de a vallás kérdésén megbukott kormánya. 1890-ben a Francia Akadémia tagjává választották.

1892 februárjától újra hadügyminiszter. Decemberben a Panama botránnyal kapcsolatban megemlítették a nevét, s bár bizonyítékot nem találtak, 1893 januárjában lemondott miniszteri posztjáról. Rövid időre visszavonult, majd a szenátus hadügyi bizottságának lett elnöke. 1898-ban elfogadta a hadügyi tárcát, de 6 hónap után lemondott a viharos politikai légkör miatt. Rövid időre államminiszter Aristide Briand kormányában. 1920-ban végleg visszavonult a politikától.

Munkái

• Traité de mécanique rationnelle (1858)
• De l'analyse infinitesimale (1860, 1881)
• Des pentes économiques en chemin de fer (1861)
• Emploi des eaux d'égout en agriculture (1869)
• Principes de l'assainissement des villes (1870)
• Traité d'assainissement industriel (1870)
• " La guerre en province pendant le siège de Paris 1870–1871 (Précis historique) " (1872)
• Essai sur la philosophie des sciences (1896)
• La Question d'Égypte (1905)
• Souvenirs (1848-1893) (1913)

Források

• Pierre Barral: Charles Louis de Saulces de Freycinet (francia nyelven). Encyclopedia Universalis. (Hozzáférés: 2015. július 13.)
• Charles-Louis de Saulces de Freycinet (francia nyelven). Senat. [2015. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 13.)

• Charles de Freycinet (francia nyelven). Académie française. (Hozzáférés: 2015. július 13.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország miniszterelnökeinek listája

Elődje:
William Henry Waddington

Franciaország
kormányfője
1879. december 28. – 1880. szeptember 23.

Utódja:
Jules Ferry

Elődje:
Léon Gambetta

Franciaország
kormányfője
1882. január 30. – 1882. augusztus 7.

Utódja:
Charles Duclerc

Elődje:
Henri Brisson

Franciaország
kormányfője
1886. január 7. – 1886. december 3.

Utódja:
René Goblet

Elődje:
Pierre Tirard

Franciaország
kormányfője
1890. március 17. – 1892. február 27.

Utódja:
Émile Loubet