Marie François Sadi Carnot
Marie François Sadi Carnot (Sadi Carnot) (Limoges, 1837. augusztus 11. – Lyon, 1894. június 25.) francia mérnök, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 5. elnöke.
| Marie François Sadi Carnot | |
 | |
| Franciaország elnöke Andorra társhercege | |
| Hivatali idő 1887. december 3. – 1894. június 25. | |
| Előd | Jules Grévy |
| Utód | Jean Casimir-Perier |
| Franciaország pénzügyminisztere | |
| Hivatali idő 1885. április 16. – 1886. december 11. | |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | porosz–francia háború |
| Született |
1837. augusztus 11. Limoges |
| Elhunyt | 1894. június 25. (56 évesen) Lyon |
| Sírhely | Panthéon |
| Párt | mérsékelt köztársaságpárt |
| Szülei | Lazare Hippolyte Carnot |
| Házastársa | Cécile Carnot |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | |
| Halál oka | szúrt seb |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marie François Sadi Carnot témájú médiaállományokat. | |
PályafutásaSzerkesztés
Generációk óta republikánus családban született. Nagyapja, Lazare Nicolas Marguerite Carnot, apja Lazare Hippolyte Carnot szenátor és politikus volt. A fiatalon elhunyt nagybátyja, Nicolas Léonard Sadi Carnot fizikus emlékére kapta a Sadi nevet, amely a sirázi perzsa költőre, Saadira utal.
Mérnöki diplomát szerzett az École polytechnique és az École nationale des ponts et chaussées intézményekben. A Második Francia Császárság idején Haute-Savoie-ban volt főmérnök. Ő szabályozta az Annecey-tó természetes vízlevezőjét, a Thiou patakot. Collonges és Chevrier között hidat épített a Rhône folyón, amelyet Carnot-hídnak neveztek el.
1871 januárjában, a porosz–francia háború alatt Léon Gambetta belügyminiszter Alsó-Normandiába küldte a nemzetvédelmi kormány nevében, hogy megszervezze az ellenállást. A Harmadik Francia Köztársaság idején rövid ideig Seine-Maritime prefektusa, majd Côte-d’Or parlamenti képviselője. Részt vett a közmunkákkal és vasútfejlesztéssel foglalkozó bizottságok munkájában. 1880-ban közmunkaügyi miniszterré nevezték ki, 1885-ben a pénzügyminisztérium élére került.
1887-ben köztársasági elnökké választották. A szakszervezeti és anarchista zavargások miatt a parlament megszavazta a személyi és sajtószabadság korlátozását. Carnot elnök az anarchisták célpontja lett, mivel megtagadta a kegyelmet a terrortámadások elkövetőinek.
1894. június 24-én este halálosan megsebesítette Santo Jeronimo Caserio olasz anarchista Lyonban, ahol részt vett egy kiállítás megnyitóján. Három óra múlva, 25-én éjjel belehalt a tőrrel ejtett májsérülésébe. A Panthéonban temették el híres nagyapja mellé.
A Marie François Sadi Carnot tiszteletére elnevezett, a Mintaflotta keretében épült Carnot francia pre-dreadnought csatahajó.
Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés
A hivatali idejük alatt elhunyt állam- és kormányfők listája
ForrásokSzerkesztés
- Marie François Sadi Carnot (francia nyelven). Encyclopaedie Universalis France. (Hozzáférés: 2018. május 26.)
- Sadi Carnot (francia nyelven). histoire-france-web.fr. (Hozzáférés: 2018. május 26.)
