Rigósfürdő község

község Romániában, Temes megyében

Rigósfürdő község Romániában, a bánsági Temes megyében. 1968-ban hozták létre;[3] központja Rigósfürdő, beosztott falvai Buzád, Bükkhegy, Kisrékas, Saroltavár, Temeskomját.

Rigósfürdő község (Comuna Bogda)
Saroltavár madártávlatból
Saroltavár madártávlatból
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeTemes
Rangközség
KözségközpontRigósfürdő
Beosztott falvak
PolgármesterIasmin-Ciprian Iovănuț (2020. október – )
Irányítószám307070
SIRUTA-kód156035
Népesség
Népesség448 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság9 (2%, 2021)[2]
Népsűrűség5,69 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság165 m
Terület78,68 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 58′ 27″, k. h. 21° 35′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 58′ 27″, k. h. 21° 35′ 31″
Rigósfürdő község weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rigósfürdő község témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése szerkesztés

Temes megye északi határán helyezkedik el, erdős-dombos vidéken. Szomszédai délre Temesrékas város, Aga község, és Hidasliget község; északnyugatra Máslak község, északkeletre Arad megye. Távolsága a megyeszékhely Temesvártól 50 (légvonalban 35) kilométer.

Népessége szerkesztés

1880-tól a községet alkotó falvak népessége az alábbiak szerint alakult:[4][5]

A népesség alakulása 1880 és 2021 között
Lakosok száma
2277
2713
2566
2416
1479
1053
578
460
448
188019001920194119661977199220112021
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a község népessége 460 fő volt, melyből 423 vallotta magát románnak, 10 ukránnak, 4 magyarnak, és 3 németnek. Vallási hovatartozás szempontjából 423 ortodox, 6 katolikus, 4 baptista, 4 adventista, 4 Jehova tanúja.[4]

Története szerkesztés

A környék falvairól már a 15. század elején vannak említések (Buzádot 1415-ben, Bagdot és Rékást 1436-ban nevezik meg), de ezek a török hódoltság alatt elnéptelenedtek. 1771-ben, Mária Terézia idejében német telepesek alapították újra a falvakat, német neveket adva a korábban románok és szerbek lakta településeknek: Neuhof, Lichtenwald, Buchberg (Eduard Buchberg kancellár tiszteletére), Altringen, Charlottenburg (Johann von Clary und Aldringen bánsági tartományi elnök és felesége, Charlotta tiszteletére). A falvak telepítése Carl Samuel Neumann tiszt felügyeletével történt.[6]

A 19–20. század folyamán felépültek a falvak templomai, iskolái; Bogdarigóson gyógyfürdő, Saroltaváron vadászterület létesült. Az 1919-es román hatalomátvétel után a falvak népessége – és különösen a németek száma – hanyatlani kezdett, a grófi birtokokat kisajátították. A második világháború után a németek egy részét deportálták, a hatalomra jutó kommunisták államosították a javakat (beleértve a bogdarigósi gyógyfürdőt is).[6] A községet mai formájában 1968-ban hozták létre. Az 1980-as években a falvak felszámolását tervezték (helyükön farmokat akartak létrehozni), 1989 májusában feloszlatták Rigósfürdő községet (falvait Máslakhoz sorolták be), azonban a kommunizmus bukása megkímélte a környéket a rombolástól, a község pedig újraalakult.[7]

A 21. század elején a megüresedett házakat gazdag temesváriak vásárolták fel hétvégi házak gyanánt.[7]

Leírása szerkesztés

Falvai szerkesztés

Román név Német név Magyar név Első említés Korábbi / egyéb nevei
Altringen Altringen Kisrékas 1436 Rékás, Waldsiedlungen
Bogda Neuhof Rigósfürdő 1436 Bagd, Bogdan, Bogdarigós
Buzad Buzád 1415
Charlottenburg Charlottenburg Saroltavár 1771 Șarlota
Comeat Lichtenwald Temeskomját 1547 Komját
Sintar Buchberg Bükkhegy 1455 Zenthi

Nevezetességei szerkesztés

  • Saroltavár, az egyetlen körfalu(wd) Romániában és a Bánságban. A romániai műemlékek jegyzékében TM-II-s-A-06198 sorszámon szerepel.[8]
  • Az elhagyatott és elpusztult rigósi gyógyfürdő (később ifjúsági tábor) és Mária-kegyhely.[9]
  • Környéke hagyományosan kedvelt kirándulóvidék.[10]

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2021-es romániai népszámlálás
  2. 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
  3. Legea nr. 2 din 16 februarie 1968
  4. a b Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Temes megye. adatbank.ro
  5. Rezultatele finale ale Recensământului din 2011: Tab8. Populația stabilă după etnie – județe, municipii, orașe, comune. Institutul Național de Statistică din România. [2016. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)
  6. a b Barbu, Dinu. Mic Atlas al județului Timiș [archivált változat]. Temesvár: Artpress, 148–150. o. (2013). ISBN 9789731085531. Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 29. [archiválás ideje: 2019. október 31.] 
  7. a b Ținutul șvăbesc care trebuia să dispară după planurile lui Ceaușescu. Adevărul, 2018. április 24. (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)
  8. Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
  9. Tabăra școlară de la Bogda, azi o ruină cucerită de bălării. Opinia Timișoarei, 2019. július 3. (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)
  10. Illés Mihály: Temesközi útvonalak I.. Bánsági Kárpát Egyesület. (Hozzáférés: 2019. augusztus 29.)