Ringier
A Ringier 1833-ban alapított svájci székhelyű lapkiadó vállalkozás.
| Ringier | |
 | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1833 |
| Székhely | Zofingen |
| Iparág |
|
| Forma | részvénytársaság |
| Leányvállalatai |
|
| A Ringier weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ringier témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésMúltja 1833-ra nyúlik vissza: Johann Rudolph Ringier ekkor alapította meg nyomdáját a svájci Zofingen falujában. A kiadó először a svájci német ajkú lakosságra építve adott ki újságokat. 1911-ben jelentették meg az első nagyobb lélegzetű vállalkozást kívánó lapjukat, a Schweizer Illustrierte-t, ami - nem utolsósorban az első világháború kitörése és a svájciak elfordulása a németektől - miatt hatalmas siker lett. Ebben az időben tettek szert - Svájcban elsőként - rotációs mélynyomó gépre, ami ebben az időben rendkívül innovatív lépésnek számított. 1921-ben a francia nyelvű l'Illustré elindítását követően a nem német anyanyelvű területeken is tért hódított a kiadóvállalat. 1950-ben a kiadó saját etikai kódexet fogadott el a lapjai számára, melyet a Schweizer Illustrierte akkori főszerkesztője, Werner Meier írt.
1959-ben, az akkori tulajdonos, Paul August Ringier gondozásában jelent meg a Blick, az első svájci bulvárlap, mely egyben a magyarországi Blikk mintájának tekinthető. A Blick megjelenése nagy port kavart, az akkori újságoktól merőben eltérő stílusa miatt fáklyás tüntetést is szerveztek a lap ellen, melynek sikere ennek ellenére hatalmas volt.
A cég a jelenlegi tulajdonos, Michael Ringier elnöksége alatt, az 1990-es évek elején lépett be több kelet-európai országba, köztük Csehországba, Romániába, Szlovákiába, és Magyarországra is. 2011-ben a Ringier Csoport 11 országban működött, portfóliójában körülbelül 100 újság szerepelt, és több mint 6000 dolgozót foglalkoztatott. 2010. július 1.-jén a Ringier stratégiai szerződést kötött a német tulajdonú Axel Springer AG-val, melynek eredményeképp létrejött a Ringier Axel Springer Media,[1] amely magába olvasztotta a két anyavállalat kelet-európai érdekeltségeit.
A megállapodás a magyar érdekeltségeket is érintette, de a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálata elhúzódott, melynek következtében 2011 tavaszán a két érintett vállalat (Ringier Kiadó Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft.) visszavonta kérvényét. A versenyhivatali vizsgálattal párhuzamosan zajlott az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elemzése, amely végül arra jutott, hogy az egyesülés túlzott médiaerőfölvénnyel járna.[2]
2013 második felében tulajdonosi kezdeményezésre újraindultak az összeolvadásról szóló egyeztetések, de már egy másfajta koncepció alapján: A magyar Ringier egyesül az Axel-Springer hazai érdekeltségeivel olymódon, hogy közben eladja valamennyi érdekeltségét - a Blikk csoportot kivéve - egy harmadik félnek; és a AS is értékesíti ugyanezen szereplőnek a megyei lapokat és néhány magazint. Így jött létre a Ringier Axel Springer Magyarország Kft., mely a Ringier és az Axel Springer közös magyarországi leányvállalata.[3]
2021-22-ben a svájci Ringier megvásárolta a német Axel Springer AG tulajdonrészét a svájci székhelyű közös vállalatban (kivéve a lengyel leányvállalatot), a magyar kiadóvállalat 2022. március elejétől Ringier Hungary Kft. néven folytatja tevékenységét.[4]
Képek
szerkesztés-
Michael Ringier, az igazgatóság elnöke -
A Ringier székháza Zofingenben -
Reklámtábla Zürichben
Források
szerkesztésKülső hivatkozások
szerkesztés
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Archivált másolat. [2015. május 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 31.)
- ↑ A Médiatanács nem engedélyezi az Axel Springer és a Ringier kiadóház fúzióját. Üzletrész.hu (2014. április 14.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)
- ↑ Horváth Béla: A GVH is rábólintott az Axel Springer és a Ringier házasságára. 24.hu (2014. július 23.) (Hozzáférés: 2018. szeptember 7.)
- ↑ Lezárult az Axel Springer kivonulása a Blikk kiadójából, a Ringier vette át a részvényeket. media1.hu (2022. február 17.) (Hozzáférés: 2022. március 17.)