Wikipédia

Robert Huber (biokémikus)

német biokémikus

Robert Huber (München, 1937. szeptember 20. –) német biokémikus. 1988-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki, Johann Deisenhoferrel és Hartmut Michellel megosztva, „a fotoszintetikus reakció központ 3 dimenziós felépítésének meghatározásáért”.[15]

Robert Huber
Született1937. február 20. (87 éves)[1][2][3][4][5]
München[6]
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
IskoláiMüncheni Műszaki Egyetem
Kitüntetései
  • honorary doctor of the Jagiellonian University of Krakow
  • a Barcelonai Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor from the NOVA University Lisbon
  • a Leuveni Katolikus Egyetem díszdoktora
  • Otto Warburg Medal (1977)
  • Emil-von-Behring-Prize (1982)
  • Richard Kuhn Medal (1987)
  • kémiai Nobel-díj (1988)[7][8]
  • Sir Hans Krebs Medal (1992)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje (1993)[9]
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1993)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1997)[10][11]
  • honorary doctor of the Autonomous University of Barcelona (1999)[12]
  • Foreign Member of the Royal Society (1999. május 13.)[13]
  • a Csinghua Egyetem díszdoktora (2003)[14]
  • X-ray badge (2004)
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Huber témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajz szerkesztés

1937. február 20-án született Münchenben, a Harmadik Birodalom idején, Sebastian és Helene Huber első gyermekeként. Édesapja pénztáros volt egy bankban, míg édesanyja háztartásbeli. 1947 és 1956 között a müncheni Humanistisches Karls-Gymnasiumban(wd) tanult, majd a Müncheni Műszaki Egyetem kémia szakán tanult, ahol 1960-ban szerzett diplomát.[16]

1990-ban a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja lett.[17] 1995-ben a National Academy of Sciences tagja lett.

Publikációk (válogatás) szerkesztés

  • Huber, R., Epp, O. and Formanek, H. (1969). The 2.8 Å resolution Fourier synthesis of the insect hemoglobin erythrocruorin. Acta Cryst. A25, 15-28.
  • Huber, R., Kukla, D., Rühlmann, A., Epp, O. and Formanek, H. (1970). The basic trypsin inhibitor of bovine pancreas. I. Structure analysis and conformation of the polypeptide chain. Naturwiss. 57, 389.
  • Huber, R., Kukla, D., Bode, W., Schwager, P., Bartels, K., Deisenhofer, J. and Steigemann, W. (1974). Structure of the complex formed by bovine trypsin and bovine pancreatic trypsin inhibitor. II. Crystallographic refinement at 1.9 Å resolution. J. Mol. Biol. 89, 73-101.
  • Huber, R., Deisenhofer, J., Colman, P. M., Matsushima, M. and Palm, W. (1976). Crystallographic structure studies of an IgG molecule and an Fc fragment. Nature 264, 415-420.
  • Huber, R. and Bode, W. (1978). Structural basis of the activation and action of trypsin. Acc. Chemi. Res. 11, 114-122.
  • Löbermann, H., Tokuoka, R., Deisenhofer, J. and Huber, R. (1984). Human a1-proteinase inhibitor. Crystal structure analysis of two crystal modifications, molecular model and preliminary analysis of the implications for function. J. Mol. Biol. 177, 531-556.
  • Schirmer, T., Bode, W., Huber, R., Sidler, W. and Zuber, H. (1985). X-ray crystallographic structure of the light-harvesting biliprotein C-phycocyanin from thermophilic cyanobacterium Mastigocladus laminosus and its resemblance to globin structures. J. Mol. Biol. 184, 257-277.
  • Deisenhofer, J., Epp, O., Miki, K., Huber, R. and Michel, H. (1985). Structure of the protein subunits in the photosynthetic reaction centre of Rhodopseudomonas viridis at 3 Å resolution. Nature 318, 618-624.
  • Huber, R. (1988). Flexibility and rigidity of proteins and protein-pigment complexes. Angew. Chem. Int. E. Engl. 27, 79-88.
  • Ladenstein, R., Schneider, M., Huber, R., Bartunik, H. D., Wilson, K., Schott, K. and Bacher, A. (1988). Heavy riboflavin synthase from Bacillus subtilis. Crystal structure analysis of the Icosahedral b60 capsid at 3.3 Å resolution. J. Mol. Biol. 203, 1045-1070.
  • Huber, R. (1989). A structural basis of light energy and electron transfer in biology. (Nobel Lecture). EMBO J. 8, 2125-2147.
  • Bode, W., Mayr, I., Baumann, U., Huber, R., Stone, S. R. and Hofsteenge, J. (1989). The refined 1.9 Å crystal structure of human a-thrombin: interaction with D-Ph-Pro-Arg chloromethylketone and significance of the Tyr-Pro-Pro-Trp insertion segment. EMBO J. 8, 3467-3475.
  • Messerschmidt, A. and Huber, R. (1990). The blue oxidases, ascorbate oxidase, laccase and ceruloplasmin. Modelling and structural relationships. Eur. J. Biochem. 187, 341-352.
  • Rydel, T., Ravichandran, K. G., A., T., Bode, W., Huber, R., Fenton, J. W. and Roitsch, C. (1990). The structure of a complex of recombinant hirudin and human a-thrombin. Science 249, 277-280.
  • Bode, W. and Huber, R. (1994). Proteinase-protein inhibitor interactions. Fibrinolysis 8, 161-171.
  • Löwe, J., Stock, D., Jap, B., Zwickl, P., Baumeister, W. and Huber, R. (1995). Crystal structure of the 20S proteasome from the archaeon T. acidophilum at 3.4 Å resolution. Science 268, 533-539.
  • Gomis-Rüth, F. X., Gómez, M., Bode, W., Huber, R. and Avilés, F. X. (1995). The three-dimensional structure of the native ternary complex of bovine pancreatic procarboxypeptidase A with proproteinase E and chymotrypsinogen C. EMBO J. 14, 4387-4394.
  • Groll, M., Ditzel, L., Löwe, J., Stock, D., Bochtler, M., Bartunik, H. D. and Huber, R. (1997). Structure of 20S proteasome from yeast at 2.4 Å resolution. Nature 386, 463-471.
  • Bochtler, M., Ditzel, L., Groll, M. and Huber, R. (1997). Crystal structure of heat shock locus V (HslV) from Escherichia coli. Proc. Natl. Acad. Sci. USA 94, 6070-6074.
  • Ditzel, L., Löwe, J., Stock, D., Stetter, K. O., Huber, H., Huber, R. and Steinbacher, S. (1998). Crystal structure of the thermosome, the archaeal chaperonin and homolog of CCT. Cell 93, 125-138.
  • Einsle, O., Messerschmidt, A., Stach, P., Bourenkov, G., Bartunik, H., Huber, R. and Kroneck, P. (1999). Structure of cytochrome c nitrite reductase. Nature 400, 476-480.
  • Sondermann, P., Huber, R., Oosthuizen, V. and Jacob, U. (2000). The 3.2-Å crystal structure of the human IgG1 Fc fragment-FcgRIII complex. Nature 406, 267-273.
  • Brandstetter, H., Kim, J. S., Groll, M. and Huber, R. (2001). Crystal structure of the tricorn protease reveals a protein disassembly line. Nature 414, 466-470.
  • Krojer, T., Garrido-Franco, M., Huber, R., Ehrmann, M. and Clausen, T. (2002). Crystal structure of DegP (HtrA) reveals a new protease-chaperone machine. Nature 416, 455-459

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ The Nobel Prize in Chemistry 1988 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
  8. ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. február 4.)
  9. ↑ Robert Huber. A művészetek és a tudományok érdemrendje
  10. ↑ https://www.tum.de/die-tum/auszeichnungen/weitere/bundesverdienstkreuz/
  11. ↑ https://www.biochem.mpg.de/huber/cv
  12. ↑ Robert Huber. Barcelonai Autonóm Egyetem
  13. ↑ List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society
  14. ↑ kínai, http://www.moe.gov.cn/s78/A22/xwb_left/moe_829/tnull_44386.html, Ministry of Education of the People's Republic of China, 2019. április 11.
  15. ↑ Robert Huber – Facts (angol nyelven) (HTML). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2022. július 5.)
  16. ↑ Robert Huber – Biographical (angol nyelven) (HTML). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2022. július 5.)
  17. ↑ Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina – Mitglieder (németül)
  Ez a vegyészről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Robert_Huber_(biokémikus)&oldid=25707716”