Rosty István (honvéd alezredes)

(1817-1869) 1848-as honvéd alezredes

Barkóci Rosty István Miklós (Székesfehérvár, 1817. június 10.– Székesfehérvár, 1869. október 25.) 1848-as honvéd alezredes, a Fejér vármegyei Móri járás főszolgabírája, borász, földbirtokos.[1][2]

Barkóczi Rosty István
Született1817. június 10.
Székesfehérvár
Elhunyt1869. október 25. (52 évesen)
Székesfehérvár
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Házastársanőtlen
Foglalkozása
Tisztségefőszolgabíró (1861–1861, Móri járás)
SablonWikidataSegítség
 
A barkóczi Rosty család címere.

Az eredetileg Vas vármegyei római katolikus nemesi származású barkóci Rosty család sarja. Apja a Székesfehérváron lakó barkóci Rosty Zsigmond (17841858) földbirtokos,[3] anyja Kiszling Janka (17921866) volt.[4] Apai nagyszülei barkóci Rosty Ferenc (17481828), földbirtokos és Anna O'Beirne (17571810) voltak. Az apai ükszülei barkóczi Rosty István (fl. 1710-†1745), királyi tanácsos, 1730 és 1745 között Vas vármegye alispánja és országgyűlési követe, földbirtokos és szarvaskendi és óvári Sibrik Terézia voltak. Fivére hadenbergi és barkóci Rosty Zsigmond (18111875),[5] 1848-as honvéd tüzérhadnagy vitte tovább a családot; Rosty Zsigmond fia, és egyben Rosty István unokaöccse: Rosty Flórián (18451894), császári és királyi kamarás, követségi tanácsos.

Rosty István fiatal korában hadfi volt: 1833 és 1837 között a 19. gyalogezredben szolgált. 1848 szeptemberétől a Zrínyi önkéntes csapat századosa volt, majd részt vesz a Josip Jellačić elleni harcokban. Október 13-án százados volt a csapatból alakult 35. Zrínyi honvédzászlóaljnál, a drávai hadtestben. Közreműködött bonyhádi Perczel Mór tábornok délnyugat-dunántúli hadműveleteiben. December 30-án alakulata a móri csatában súlyos veszteséget szenvedett, újjáalakítása Balmazújvárosban folyt 1849. január és március között. Májusban 13-án őrnagy és osztályparancsnok az 1. vadászezrednél a felső-magyarországi (IX.) hadtestben. Július 13-án a Közép-Tiszai hadsereg egyik dandárának parancsnoka lett. A szabadságharc végén török földre menekült. 1853-ban amnesztiával hazatért és a birtokán gazdálkodott. 1861-ben Fejér vármegyei Móri járás főszolgabírájává választják.[6]

1869. október 25-én hunyt el nőtlen.