Főmenü megnyitása

Rudnay Gyula

magyar festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár

Rudnay Gyula János (Pelsőc, 1878. január 9.Budapest, 1957. január 4.) Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár; a bajai művésztelep megalapítója és vezetője.

Rudnay Gyula
Rudnay Gyula emléktáblája Baján (Arany János utca 1.)
Rudnay Gyula emléktáblája Baján (Arany János utca 1.)
Született 1878. január 9.
Pelsőc
Elhunyt 1957. január 4. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész,
grafikus,
iparművész,
főiskolai tanár
Iskolái Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (1893–1894)
Kitüntetései
Sírhely Farkasréti temető[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudnay Gyula témájú médiaállományokat.

Az alföldi iskola egyik jeles képviselője, aki Munkácsy Mihály realizmusát, a nagybányai iskola plein air stílusát vitte tovább egyesítve posztimpresszionista elemekkel. Talán egyik legjelesebb képviselője a posztnagybányai stílusnak.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

 
Rudnay Gyula és feleségének sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-69.

Édesapja, Rudnay János, gubacsapó, édesanyja, Gettler Zsuzsanna volt.[2] 18931894-ben Budapesten az Iparművészeti Iskolában, majd 18951902-ig Münchenben tanult, Hollósy Simon szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte. Eljutott Rómába, Párizsba. A magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként, ezért Hódmezővásárhelyen élt és alkotott az 1900-as években, 1910-ben Pásztor János szobrász barátjával költözött fel Pestre, s mutatták be műveiket a közönségnek. Első sikerét az 1918-as kiállításán érte el. Külföldön is sok elismerést szerzett. 1924-ben Bécsben nyert aranyérmet, 1925-ben Olaszországban, Svájcban, majd Londonban arattak sikert képei. 1934-ben a fővárosi, 1942-ben az állami nagy aranyéremmel tüntették ki. 1922-től tanára lett a budapesti Képzőművészeti Főiskolának.

„Tájábrázolásomban a magyar történelem múltjának levegőjét akartam fölidézni” – írta. Képeiben Rugendas kuruc kori képeinek hangulatát, Goyára utaló elemeket is találunk. Nagy szerepet játszik nála a fájdalmas nosztalgia. Eltűnt korok után tekint, amiben a Trianon utáni szétszakított ország fájdalma is benne volt. Ezt az érzést szilárd festői tudással, hangulatteremtő képzelettel, képeinek egyedi vonzerejével sikerült megformálni. A „tegnap művészé”-nek emlegették, de ahogy az irodalmi példában Krúdy Gyulával is történt, ez az inspiráció is teremthet értékes műveket. A modern izmusok vágtató, fel és eltűnő áramában képei egy megtartó, szilárd és vonzó szigetet alkotnak.

Mint tanárt tisztelettel és szeretettel vették körül a tanítványai. Becsülték az őszinte, egyenes embert benne, amelyet önarcképén[3] is keresetlen természetességgel ábrázolt.

1947-ben megalapítója volt a bajai művésztelepnek.

Válogatott műveiSzerkesztés

  • 1910-es évek Pihenő nő (Olaj, vászon; magántulajdonban)
  • 1917 A menekülő asszony (Olaj, vászon, 107 × 82 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • (1921 körül) Nagybábonyi utca (olaj, vászon, 39 × 57 cm; MNG, Budapest)
  • 1924 Bohémek (olaj, vászon, 51 × 61 cm; MNG, Budapest)
  • (1924 körül) Csipkekendős nő (olaj, vászon, 52,5 × 37 cm; MNG, Budapest)
  • (1930 körül) Szekerek (olaj, vászon, 41 × 58 cm; MNG, Budapest)
  • 1931 Szüret (Olaj, vászon; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Önarckép (olaj, vászon, 44 × 36 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Barnás táj (olaj, vászon, 42,5 × 53 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Dombos táj (olaj, vászon, 39,5 × 62 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Derengés (Olaj, vászon kartonon, 42 × 52,5 cm; magántulajdonban)
  • (Év nélkül) Dombos táj (olaj, vászon, 58,5 × 70,5 cm; magántulajdonban)
  • 1941 Dombos táj (olaj, vászon, 42,5 × 49 cm; magántulajdonban)
  • 1942 Bábonyi utca (olaj, vászon, 50 × 70 cm; magántulajdonban)

Társasági tagságSzerkesztés

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Lázár B.: R. Gy., Budapest, 1921.
  • Bényi László: Rudnay Gyula, Budapest, 1961.
  • Körber Ágnes (főszerk.): Magyar művészeti kislexikon kezdetektől napjainkig, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2002, Rudnay Gyula lásd 350–351. o., ISBN 9638477660

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés