Főmenü megnyitása

Sámbár Mátyás (Varasd vagy Pétervárad, 1617. április 27.Zágráb, 1685. február 14.) a teológia doktora, Jézus-társasági áldozópap és hittérítő, a barokk hitvitázó irodalom képviselője.

Sámbár Mátyás
Született 1617. április 27.
Varasd vagy Pétervárad
Elhunyt 1685. február 14. (67 évesen)
Zágráb
Nemzetisége magyar
Foglalkozása teológiai doktor,
jezsuita áldozópap,
hittérítő,
pedagógus

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1617. április 27-én Varasdon – mások szerint Péterváradon – született. Miután Győrött középiskoláit elvégezte, jezsuita lett. Próbaévét még be sem fejezte, már Pozsonyba küldték egy elemi osztály tanítására.

1638-ban Grazba ment és ott három évig bölcseletet hallgatott. Elöljárói Erdélybe küldték Kolozsmonostorra, az ottani középiskola két felsőbb osztálya tanítására. Erdélyben három évi működése után jeles költőként szerzett magának jóhírnevet; „ugyanis nem halt meg ezen idő alatt Erdélyben főbb rangú, kit meg nem énekelt volna” (Szinnyei).

Ezután a hittudományok tanulására ismét Grazba került, ahol négy évi pályája után a teológia doktorává avatták. 1655-ben letette a négyes fogadást, s Felső-Magyarország és Erdély településein működött nyolc éven keresztül. Kassán a „polemica” és a Szentírás magyarázatával bízták meg. A tanszéktől két év múlva megvált és ismét visszatért a hittérítés tevékenységéhez. Harminc évig maradt a hittérítői pályán, térített Moldvában és Havasalföldön is. Mind élőszóban, mind pedig írásaival 12 ezer lelket nyert vissza a katolikus egyháznak. Buzgólkodása közben sok bántalmat és gyalázatot kellett eltűrnie, sőt többször életveszélyesen is megfenyegették. Bod Péter, majd Wallaszky említik róla, hogy ellenfeleivel csak azzal a feltétellel vitatkozott, hogy „a vesztes fejét veszítse”. Történt egyszer Felsőbányán, a hajdúvárosok egyikében, hogy Vásárhelyi Matkó István legyőzte őt a vitában; azonban nagylelkűen megkegyelmezett életének és csak két fogát húzatta ki. E híresztelést – melyet ellenfelei terjesztettek – cáfolja Három idvességes hitbeli kérdések című könyvének 253. lapján. Miután a rend növendékeit és a hazai ifjúságot hat évig tanította, s a szerzetesrend házait tíz évig vezette, Zágrábban halt meg 1685. február 14-én.

MűveiSzerkesztés

Lásd mégSzerkesztés

ForrásSzerkesztés