Sándor Frigyes
Sándor Frigyes (Budapest, 1905. április 24. – Budapest, 1979. június 1.) magyar hegedűművész, karmester, pedagógus. Sándor Renée zongoraművész öccse. Felesége Dénes Vera gordonkaművész. Lánya, Sándor Anna (1950–2022) a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkása.
| Sándor Frigyes | |
 | |
| Sándor Frigyes szobra Dunaújvárosban, a nevét viselő zeneiskola előtt (Rohonczi István alkotása) | |
| Született | Stern Frigyes 1905. április 24.[1][2][3][4] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1979. június 1. (74 évesen)[2][3] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Dénes Vera |
| Gyermekei | Sándor Anna |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1915–1927) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (4-38-21) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor Frigyes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Stern Vilmos (1864–1915) csillárgyáros és Seidner Szidónia (1876–1971) fia. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Mambriny Gyulánál és Waldbauer Imrénél tanult. 1926-tól a Budapesti Ének- és Zenekar-egyesületben hangversenymestere, 1933-tól segédkarmestere volt. Karbántalmai miatt fokozatosan le kellett mondania az aktív hangszerjátékról. Az 1930-as évek közepén már elismert karmester volt, számos együttest (pl. a Magyar Női Kamarazenekart) dirigált. Főleg a barokk zene, Haydn és Mozart, valamint a 20. század magyar zeneműveinek bemutatását szorgalmazta. Bartók Béla 1939 nyarán írott vonószenekari Divertimentóját Magyarországon elsőként adta elő.
1939-ben az OMIKE zenekaránál ismerte meg Dénes Verát, akivel 1940-ben kötött házasságot és akivel a nyilasuralom alatt hamis papírokkal bujkáltak a felszabadulásig.
1945 után hegedűt és kamarazenét tanított a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskolában, valamint a Nemzeti Zenedében. 1949-ben 5 kötetes Hegedűiskolát adott közre Járdányi Pál, Rényi Albert és Szervánszky Endre közreműködésével. Ebben elsőnek publikálta az alapfokú oktatás számára kodályi és a népdalon alapuló pentaton melodika játékmódját. Szintén 1949-ben az akkor alakult Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója nevezték ki. Emellett karmesteri tevékenységét is folytatta. 1958 és 1975 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanított kamarazenét. Tanítványaiból 1963-ban szervezte meg a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amelynek haláláig a művészeti vezetője volt.
Lánya, Sándor Anna (1950–2022) a Liszt Ferenc Kamarazenekar gordonkása.
Emlékezete szerkesztés
- Feleségével közös emléktáblája egykori budapesti lakhelyükön, a XIII. kerület Kresz Géza utca 17. számú ház falán látható.
- Dunaújvárosban az ő nevét viseli a város alapfokú művészeti iskolája, melynek bejárata előtt 2016 óta ott áll a mellszobra is (Rohonczi István alkotása).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Sándor Frigyes, https://zeneakademia.hu/lexikon_nagy_elodok/sandor-frigyes-1734
- ↑ a b VIAF-azonosító. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Zeneakadémia
- OMIKE.hu Archiválva 2021. április 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Emléktáblája avatásáról
További információk szerkesztés
- Lévai Jenő: Írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja a Goldmark-teremig. Budapest, 1943.
