Sándor lengyel király

lengyel király, litván nagyfejedelem

Sándor (lengyelül: Aleksander Jagiellończyk), (Krakkó,[1] 1461. augusztus 5.[1]Vilnius,[1] 1506. augusztus 19.[1]) 1492-től Litvánia nagyfejedelme, 1501-től Lengyelország királya haláláig, a Jagelló-ház tagja.

Sándor

Lengyelország királya
Uralkodási ideje
1501. december 12. 1506. augusztus 19.
KoronázásaWaweli székesegyház
1501. december 12.
Elődje I. János Albert
Utódja I. Zsigmond
Életrajzi adatok
Uralkodóház Jagelló-ház
Született 1461. augusztus 5.
Vilnius
Elhunyt 1506. augusztus 19. (45 évesen)
Vilnius
NyughelyeVilniusi székesegyház
Édesapja IV. Kázmér
Édesanyja Habsburg Erzsébet
Testvére(i)
Házastársa Rurik Ilona lengyel királyné
Sándor aláírása
Sándor aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sándor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

1461. augusztus 5-én született IV. Kázmér lengyel király és Habsburg Erzsébet ötödik gyermekeként. Édesapja halála után, 1492-ben a litván rendek nagyherceggé választották, majd bátyja, I. János Albert halála után, 1501. június 17-én a lengyel trónt örökölte. 1495. február 18-án Vilniusban feleségül vette Ilona orosz hercegnőt, III. Iván orosz cár és Sofia Palaiologa bizánci hercegnő leányát, mely házassága gyermektelen maradt.

Reménytelen küzdött a lengyel nemesség és a szenátus növekvő hatalmának korlátozásáért, valamint a kiváltságok és a kincstár fölötti ellenőrzés visszaszerzéséért.[1] 1505-ben a lengyel rendek nyomására a Radomban ülésező országgyűlésen alkotmányt adott ki, amelyben nagy engedményeket tett a lengyel nemességnek a jobbágyság rovására. A szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, amellyel elérték, hogy a király csak a szejm hozzájárulásával hozhasson döntéseket. Itt adták ki továbbá a Łaski-statútumot (Statut Łaski), a lengyel állam első egységes törvénygyűjteményét.

Pénz híján nem tudta segíteni a Kardtestvérek Rendjét az orosz agresszióval szemben, amikor apósa III. Iván moszkvai nagyfejedelem tatár segédcsapatokkal végigdúlta Litvániát.[1] A lengyel király annyit tehetett, hogy megerősítette a határ menti város, köztük Szmolenszk (ma Oroszországban) helyőrségét.[1] A békekötést a fejedelemmel végül Sándor felesége, Helána királyné eszközölte ki édesapjától.[1]

Lengyelország csak III. István moldvai fejedelem halála miatt tudta megtartani veszélyeztetett fekete-tengeri területeit.[1]

Erősítette a hagyományos kereskedelmi kapcsolatokat Magyarországgal, főleg a tokaji bor és számos nyersanyag Biecz városán keresztül történő importját.

A teuton lovagokkal is harcba keveredett az északi területeken;[1] ehhez II. Gyula pápától kapott anyagi segítséget.[1]

Sándor 1506. augusztus 19-én Vilniusban halt meg, 45 éves korában. Házasságából nem született örököse. Özvegye Vilniusba vonult vissza, ott is halt meg 1513. január 20-án. A trónt IV. Kázmér negyedik fia, Zsigmond örökölte.

Családfa szerkesztés

II. Ulászló
sz. kb. 1351.
† 1434. VI. 1.
Holszańska Zsófia
sz. kb. 1405.
† 1461. IX. 21.
II. Habsburg
Albert

sz. 1397. VIII. 16.
† 1439. X. 27.
Luxemburgi Erzsébet 1)
sz. 1409. X. 7.
† 1442. XII. 19.
         
     
  IV Kázmér
sz. 1427. XI. 30.
† 1492. VI. 7.
Habsburg Erzsébet
sz. 1436.
† 1505. VIII. 30.
     
   
Rurik Ilona
sz. 1476. V. 19.
† 1513. I. 20.
OO   1495. II. 18.
Sándor
sz. 1461. VIII. 5.
† 1506. VIII. 19.
  1. Luxemburgi Zsigmond Lánya

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4  , 594. oldal

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
IV. Kázmér
Lengyel uralkodó
15011506
 
Következő uralkodó:
Öreg Zsigmond