Sárgatorú szitakötő

rovarfaj

A sárgatorú szitakötő (Sympetrum meridionale) a laposhasú acsafélék családjába tartozó, a mediterrán térségtől Közép-Ázsiáig elterjedt szitakötőfaj.

Infobox info icon.svg
Sárgatorú szitakötő
Hím sárgatorú szitakötő
Hím sárgatorú szitakötő
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Rend: Szitakötők (Odonata)
Család: Laposhasú acsák (Libellulidae)
Nem: Sympetrum
Faj: S. meridionale
Tudományos név
Sympetrum meridionale
Sélys, 1841
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorú szitakötő témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

 
Nőstény szitakötő

A sárgatorú szitakötő testhossza 35–40 mm (ebből a potroh 22–28 mm), szárnyfesztávolsága 50–60 mm közötti. Szemei felül barnák, alul fakózöldek-fakósárgák. A hím potroha és homloka narancspiros-téglapiros, potrohán nincsenek feltűnő fekete foltok vagy mintázat (esetleg a 8-9. szelvény oldalán lehetnek apró fekete háromszögfoltok). Tora oldalt egyöntetűen halványsárga vagy homokszínű. Lábai külső oldala halványsárga, a belső fekete. A felnőtt hímek szárnyjegye vörös.

A nőstények teljes teste (tor, potroh, homlok) halványsárga vagy fakó sárgásbarna, ami idővel sötétebbé válik. Szárnyjegye sárga vagy barna.

A rokon fajoktól leginkább világos lábai különböztetik meg.

ElterjedéseSzerkesztés

Dél-Európától és Észak-Afrikától egészen Közép-Ázsiáig honos. Elterjedési területén néhol tömeges (pl. a Duna-deltában), de az Ibériai-félszigeten ritka. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy észak felé terjed, míg korábban Közép-Európában ritka volt, újabban kezd közönségessé válni. Magyarországon az egész országban előfordul, de főleg a síkvidékeken gyakori.

ÉletmódjaSzerkesztés

 
Hím példány szemből

Lárvája a sekély, gyorsan felmelegedő, dús növényzetű, árnyékolatlan kisvizekben, tavacskákban, holtágakban fejlődik. A nagyobb tavakban is a partközelben, a sekély vízben (10–50 cm között) található. Az imágók Közép-Európában júliustól szeptemberig, délebbre május-október között repülnek. A párzás a rokonaihoz hasonlóan tandem formációban történik; ezután a nőstény mintegy 500 petét rak le a part menti sekély vízbe. A peték áttelelnek és tavasszal kelnek ki belőle a lárvák. Gyors fejlődésű, meleg éghajlaton évente két generáció is képes felnőni.

Magyarországon nem védett.

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés