Főmenü megnyitása
Sós Ágnes (2011)

Sós Ágnes – magyar filmrendező.

ÉleteSzerkesztés

Budapesten született. A Budapesti Corvinus Egyetem elődjén (a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen) végezte tanulmányait 1984 és 1989 között, de már fiatal korában a film volt a hobbija. A diploma megszerzése után, egy szerencsés véletlennek köszönhetően került kapcsolatba a Magyar Televízióval, ahol 1990-től 11 éven át dolgozhatott külsős szerkesztőként. 1991-ben kezdett dokumentumfilm műfajban forgatni, kezdetben a televízió számára, 2002 óta pedig önállóan dolgozik, egyre több esetben producerként is az alkotásai mögé állt. Mára már egyértelműen nemzetközi körökben is ismertnek és elismertnek tekinthető, sokoldalú dokumentumfilmessé vált.[1]

Legszívesebben dokumentumfilmeket készít, és a dokumentumfilm-készítésnek is leginkább azt a műfaját műveli, mely az egyes emberek életét, sorsát olyan közelről, olyan mélységben mutatja meg és követi nyomon, amilyennel a hétköznapokban talán sohasem szembesülhetne a néző. Minden témájában az a célja, hogy az intimitás határait folyamatosan súrolva, vagy akár azon át is lépve olyan mélyre ásson, ahol az illető cselekedeteivel kapcsolatosan már csak az okozatokra, hanem az okokra is fény derülhet.[2] Saját bevallása szerint igazi „hiénaszerepbe” kell, hogy navigálja magát a dokumentumfilmes ilyen helyzetben, ezért különösen is vigyáz arra, meddig tolakszik bele a kamerájával „szereplője” életébe, és mennyit tár a felvett anyagaikból a nyilvánosság elé.[3]

Filmjeinek elkészítéséhez általában éveken keresztül követi nyomon alanyainak életét, sorsát, de a Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek című filmje például – amely egy kecskeméti születésű hegedűművész testvérpár életét mutatja be, egy, a forgatás közben kiderült, hajdani családi tragédia árnyékéban – 7 éven keresztül készült. Az Őrült szerelem ez című filmje készítéséhez ugyancsak éveken keresztül kísérte figyelemmel fiatal római katolikus és görögkatolikus papok életét, a három év alatt elkészülő Szerelempatak filmje pedig egyfajta "paraszt dekameron", melyben idős erdélyi férfiak és asszonyok beszélnek a testi és lelki szerelemről, népmesei hangulatban és a néző számára olykor szinte meghökkentő nyíltsággal.

1992 óta Solymáron él;[4] férje, Petróczy András is szakmabeli, operatőrként dolgozik.[5]

MűveiSzerkesztés

  • Szerelempatak (magyar dokumentumfilm, 2013) – rendező, forgatókönyvíró, producer
  • Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek (magyar dokumentumfilm, 2011.) – rendező
  • Őrült szerelem ez (magyar dokumentumfilm, 2008) – rendező, operatőr, producer, riporter
  • A dobópápa (szín., magyar dokumentumfilm, 2007) – rendező
  • Ha gitt van, egylet is van (magyar dokumentumfilm, 2007) – rendező, operatőr
  • Akartam volna mutatni (magyar dokumentumfilm, 2006) – rendező, operatőr, gyártásvezető
  • Félálom (magyar dokumentumfilm, 2006) – rendező
  • Az Illovszky Rudi bácsi (magyar dokumentumfilm, 2005) – rendező, operatőr
  • Hangköz (magyar dokumentumfilm, 2005) – rendező
  • Ó szól-e mi jó (magyar dokumentumfilm, 2005) – rendező, operatőr
  • Hang köz (magyar dokumentumfilm, 2004) – rendező, operatőr
  • Magamról röviden csak annyit... (magyar dokumentumfilm, 2003) – rendező
  • Teri nagyi (magyar dokumentumfilm, 2003) – rendező, forgatókönyvíró, operatőr, szerkesztő
  • Tőkések vagyunk, vagy mi (magyar dokumentumfilm, 2002) – rendező
  • Van a börtön, babám... (magyar dokumentumfilm, 2000) – rendező, forgatókönyvíró, szerkesztő-riporter
  • Megyek a TB-be (magyar dokumentumfilm, 1997) – rendező, forgatókönyvíró
  • Vissza, haza - Boszniai hazatérők (magyar dokumentumfilm, 1997) – (TV-film) rendező
  • Huszonéves üzletember (magyar dokumentumfilm, 1993) – rendező
  • Leszámolás (magyar dokumentumfilm, 1993) – rendező

DíjaiSzerkesztés

  • A legjobb dokumentumfilm díja (közönségdíj), illetve az Espansioni Egylet díja a 25. Trieszti Filmfesztiválon (2014) – a Szerelempatak című filmjéért.[6]
  • Balázs Béla-díj (2012)
  • Magyar Filmkritikusok Díja (2011), dokumentumfilm kategóriában – a Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek című filmjéért.
  • Ember Judit-díj (2011), a legjobb dokumentumfilm kategóriában – a Láthatatlan húrok – A tehetséges Pusker nővérek című filmjéért.
  • Legjobb portréfilm díja és a Diákzsűri díja a FILM.DOK Magyar-Román Dokumentumfilm Fesztiválon – az Akartam volna mutatni című filmjéért.
  • Duna Televízió Különdíja és a Diákzsűri dokumentumfilm különdíja, illetve a Magyar Dokumentumfilm Rendezők Egyesületének különdíja a 35. Magyar Filmszemlén (2004) – a Teri nagyi című filmjéért.
  • Különdíj a Kamera Hungária Televíziós Műsorfesztiválon – a Tőkések vagyunk, vagy mi című filmjéért.

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.hbo.hu/movie/lathatatlan-hurok-a-tehetseges-pusker-noverek_-69733/article/sos-agnes-a-rendezo_4979
  2. Archivált másolat. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  3. [H. A.: "Hiénaszerepből" csodát teremteni. Solymári Magazin, I. évf. 1. szám (2011. április), p25]
  4. [–mt–: Őrült szerelem ez. Beszélgetés Sós Ágnessel. Fixpont, III. évf. 5. szám (2009. május), p10]
  5. [Farkas Éva: Az ország legszerencsésebb dokumentumfilmese vagyok. Solymári Magazin, III. évf. 1. szám (2013. január), p26-27]
  6. http://mandarchiv.hu/cikk/2502/A_Szerelempatak_nyert_Triesztben

ForrásokSzerkesztés