Söpkéz Sándor
Söpkéz Sándor (Brád, 1866. szeptember 20. – Budapest, 1938. október 24.) gépészmérnök, műszaki doktor, az elektrotechnika műegyetemi tanára, tanszékvezető. 1910–18 között a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője, 1932–33 között a Királyi József Műegyetem rektora, 1927–35 között az Egységes Párt országgyűlési képviselője.
| Söpkéz Sándor | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1866. szeptember 20. Brád |
| Elhunyt | 1938. október 24. (72 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Ismeretes mint |
|
| Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Királyi József Műegyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | elektrotechnika |
| Kutatási terület | villamos vasúttechnika, energiagazdálkodás |
| Munkahelyek | |
| Királyi József Műegyetem | egyetemi tanár, rektor |
| Jelentős munkái | Elektrotechnika III: Dinamógépek (1894) A villamosság és a villamos vontatás (1909) |
Életpályája
szerkesztés
1866-ban született a Erdélyben, a Hunyad vármegyei Brádon.[1] 1888-ban a budapesti Királyi József Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát és műszaki egyetemi doktorátust. A következő években a Berlini Műszaki Főiskolán és Londonban tanult.
Budapesten, a Ganz és Társa iparvállalat villamossági osztályán kezdett dolgozni, majd a vasúttechnikai villamos berendezéseket gyártó Siemens & Halske cégnél a vasútikocsi-építő osztály vezetője lett. 1890–1895 között a Budapesti Városi Villamosvasút Aréna úti főműhelyének vezetője volt.[2]
1894-ben – 28 éves korában – ő írta meg a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet által 1893-1899 között kiadott, Asbóth Emil által szerkesztett hatkötetes Elektrotechnika című nagyszabású szakkönyvsorozat Dinamógépek című 3. kötetét. (A többi kötetet Hoor Mór, Herzog József, Edvi Illés Aladár és Straub Sándor írták).[3][4]
1895–1899 között a MÁV vasúti főmérnöke és a MÁV Igazgatóságán az elektromos osztály vezetője volt.[2] Nevéhez fűződik a vasúti pályák, pályaudvarok és vasúti berendezések elektromos világításának bevezetése.[1]
1899-1908 között a Királyi József Műegyetemen az elektromos közlekedési eszközök tantárgyat oktatta, egyetemi magántanári minőségben.[2]
1900–1907 között a M. Kir. Kereskedelemügyi Minisztérium Vasúti és Hajózási Főfelügyelőségének osztályvezetője volt, 1906-tól kezdve már kinevezett minisztériumi osztálytanácsosi rangban. 1907–1908 között ő volt a Főfelügyelőség vezetője.[1][4][2]
1908-ban rendes egyetemi tanári rangban kinevezték a Műegyetem II. Elektrotechnikai Tanszéke vezetőjévé. E tisztségét 1937-ig töltötte be.[5]
1909-ben adta ki egyik fontos művét, A villamosság és a villamos vontatás c. tankönyvet.[6] Szakfolyóiratokban sok cikket publikált. Fő szakterülete az elektromos vasúti vontatás és szállítás és az ezzel összefüggő energiaellátás, energiagazdálkodás volt. Aktív részt vállalt a budapesti villamosvasúti hálózat és a millenniumi földalatti vasút megvalósításában.[2]
1910-ben Hunyad vármegye Vajdahunyadi választókerülete országgyűlési képviselőjévé választotta, a Nemzeti Munkapárt programjával. Mandátumát az 1918-as összeomlásig viselte.[2]
1919 után Söpkéz tervezte az első magyarországi nagyfeszültségű helyközi villamoshálózatokat. Az 1920-as években az országos villamosenergia-gazdálkodás feladataival foglalkozott, és vezető szerepet vitt a magyar villamosenergia-törvény megalkotásában.[2]
1927–1935 között az Egységes Párt programjával az Enyingi, majd a Gyömrői választókerület országgyűlési képviselőjévé választották.[2][1]
1932–33 között a Királyi József Műegyetem rektora volt.[1][4]
1937-ben visszavonult, utódja a II. Elektrotechnikai Tanszék élén Liska József egyetemi tanár lett.[5] Söpkéz professzor 1938-ban hunyt el Budapesten. A Farkasréti temetőben nyugszik (35/I, N/A, 1, 97/98). Sírhelyét 2004-ben a Nemzeti Sírkert részeként védetté nyilvánították.[2]
Leszármazottai
szerkesztésDédunokája Söpkéz Sándor közgazdász, vállalkozó.[7]
Művei
szerkesztés- 1894: Dinamógépek. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Elektrotechnika c. 6-kötetes szakkönyvének (1893-1899) 3. kötete, szerk Asbóth Emil.
- 1902: Elektromos vontatás a nagyvasútakon, konferencia előadás, megjelent Vasúti és Hajózási Hetilap, 1902/40-41. számában.
- 1903: A nagyvasutak elektromos üzeme hazai víz- és szénviszonyainkra való tekintettel, Atheneum, Budapest.
- 1912: A MÁV forgalmi zavarai, előadás a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége ülésén, megjelent Magyar Gyáripar 1912/16. számában.
- 1913: A villamosság és a villamos vontatás, Közeledési Szakkönyvtár, Wodianer és Tsa, Budapest.
- 1938: Időszerű feladatok a magyar energiagazdálkodásban, Tolnay-serlegbeszéd (előadás), különlenyomat Közlekedési Nyomda.
- 19??: Elektrotechnika, műszaki egyetemi és főiskolai tankönyv, 19??.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e Söpkéz Sándor. Magyar Életrajzi Lexikon.. Arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
- ↑ a b c d e f g h i Nemzeti sírhelyek. Söpkéz Sándor. Nemzeti Örökség Intézete (intezet.nori.gov.hu). (Hozzáférés: 2018. október 30.)
- ↑ BME-OMIKK Központi Könyvtár katalóguslap. Elektrotechnika, 1894.. aleph.omikk.bme.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
- ↑ a b c 80 éve hunyt el Söpkéz Sándor. BME OMIKK Facebook-lapja. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
- ↑ a b 125 éves a BME Villamos Energetika Tanszék (Berta István tanszékvezető egy. tanár előadása) (pdf). eszk.org (Energetikai Szakkollégium), 2018. június 11. (Hozzáférés: 2020. március 20.)
- ↑ Söpkéz Sándor.szerk.: Képessy Árpád: A villamosság és a villamos vontatás. Budapest: Wodianer F. és Fiai Műintézete (1909)
- ↑ Söpkéz Sándor ügyvezető felmenői. EastEuroCo.hu, 2018. október 1. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
Kapcsolódó információk
szerkesztés- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969. 355. o.
- Söpkéz Sándor művei (könyvek). Antikvárium.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
- Söpkéz Sándor, Révai Nagylexikon. Tudósnaptár.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
- Söpkéz Sándor születésnapja. JelesNapok.hu. (Hozzáférés: 2018. október 30.)
