Sőni Pál

Sőni Pál (Nagyvárad, 1917. január 21. – Kolozsvár, 1981. október 14.) erdélyi magyar író, kritikus, irodalomtörténész.

Sőni Pál
Született	1917. január 21. Nagyvárad
Elhunyt	1981. október 14. (64 évesen) Kolozsvár
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, kritikus, irodalomtörténész
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja, munkássága

Tanulmányait szülővárosában, Csernovicban és Kolozsváron végezte. A második világháború végén deportálták; hazatérése után a Romániai Magyar Szó belső munkatársa (1947–53), az Utunk főszerkesztője (1954–56), az Irodalmi Könyvkiadó kolozsvári szerkesztője, 1957-től a Bolyai Tudományegyetemen, majd a BBTE-n a romániai magyar irodalom előadótanára.

Elbeszélésekkel az Erdélyi Helikon jelentkezett (1937), ezek a transzilvanizmus jegyeit mutató rövid írások voltak. Egy harminc évvel későbbi interjúban, több irodalomtörténeti és kritikakötettel a háta mögött is így vallott Huszár Sándornak: „Igazi műfajom a novella. Itt vagyok otthon, itt érzem úgy, hogy fogyatékosságaim is előnyömre válnak” (Az író asztalánál. Bukarest, 1968). Bodor Pál ezt írta róla halálakor: „Nem volt életművész, humora kesernyés volt, valójában önmagát sem tudta kedélyes derűvel kezelni, holott jóformán minden szépírói munkája: a szatírára és érzelmességre hajló lírikus prózája alanyi költészet prózában elbeszélve, amelyben a groteszk vállalása némileg tüntető, azaz önfeláldozás és kihívás, megérteni vágyás és kísérlet a világ ironikus és lírai megmagyarázására” (A Hét, 1981/43).

Az 1940-es évek végén ő is lerótta adóját a dogmatikus irodalomkritikának, az 1960-as évektől azonban a kortárs romániai magyar irodalom árnyaltabb, tárgyszerű képét rajzolta meg, egyetemi tankönyvében éppúgy, mint a két háború közötti erdélyi avantgárd-örökséget elemző könyvében vagy később Nagy István-monográfiájában. Izsák József írta róla: „Hajlékony és fogékony minden iránt, ami új, ami több a réginél. Megérti a két világháború közötti avantgárd törekvéseit – s a legfiatalabb nemzedék soraiban örömmel fedezi fel… az újnak forrongását… Mint minden igazi kritikus, megérteni akar és megértetni, értékeket felfedezni és értékeket felmutatni… Rendkívül vonzó alkati és magatartásbeli vonása, hogy a tárgyalt mű vagy író értékeit igyekszik kiásni, elmarasztaló ítéleteit pedig okulásként fogalmazza meg és nem elriasztásként. Az alkotómunka előtti tiszteletével és emelkedett humanizmusával… azt a magatartást példázza, amely végtére minden igazi literátus ember etikai minőségét megszabja” (Igaz Szó, 1968/6). Tagja volt a Romániai Magyar Irodalmi lexikon szerkesztőbizottságának.

Művei

Kötetek

• Irodalmi bírálatok (Bukarest, 1955)
• Incselkedő (színdarab, Bukarest, 1957)
• Útinapló (Bukarest, 1957)
• Kacsó Sándor–Sőni Pál–Abafáy Gusztáv: Három portré. Asztalos István, Nagy István, Kovács György; Irodalmi, Bukarest, 1963 (Kritikai kiskönyvtár)
• Művek vonzása (esszék, tanulmányok, cikkek, Bukarest, 1967)
• A romániai magyar irodalom története (egyetemi jegyzet, Bukarest, 1969)
• Póz és mosoly (regény, Bukarest, 1969)
• Verébnyomok (novellák, Bukarest, 1969)
• Andriska halála (regény, Kolozsvár, 1973)
• Avantgárd sugárzás. Modern törekvések a romániai magyar irodalomban (Bukarest, 1973)
• Nagy István (monográfia, Bukarest, 1977)
• Az utolsó kör (regény, Kolozsvár, 1979)
• Nyitott udvar (karcolatok, novellák, Bukarest, 1980)
• Írói arcélek. Tanulmányok, kritikák, arcképvázlatok; Kriterion, Bukarest, 1981

Szerkesztései

Szerkesztésében és bevezető tanulmányaival jelentek meg könyvek a Romániai Magyar Írók és a Tanulók Könyvtára sorozatokban:

• Kováts József: Útlevél (novellák, Bukarest, 1957)
• Nagy István: Földi Jánost bekapta a város – A szomszédság nevében (Bukarest, 1962)
• Nagy István: A jótékony prémeskabát (novellák, Bukarest, 1962)
• Kiss Jenő legszebb versei (Bukarest, 1963)
• Lászlóffy Csaba: Aranyeső (versek, Bukarest, 1964. Forrás)
• Magasra száll az ember dallama. Romániai magyar költők antológiája (Bukarest, 1968)
• Szántó György: Az ötszínű ember (Bukarest, 1969)
• Ligeti Ernő: Kék barlang – Idegen csillag (Bukarest, 1969)
• Nagy István: Sáncalja (Kolozsvár, 1971)
• Nagy István: A pirosszemű kiskakas (novellák, Bukarest, 1972)
• Áprily Lajos: Meddig él a csend? (válogatott versek, Bukarest, 1973)
• Asztalos István: Újesztendő (Kolozsvár, 1974)
• Karácsony Benő: Napos oldal (Kolozsvár, 1974)
• Hűséges Mártonka. Romániai magyar novellák. 1918–1944 (Kolozsvár, 1975)
• Karácsony Benő: A megnyugvás ösvényein (Kolozsvár, 1978)
• Bánffy Miklós: Reggeltől estig – Bűvös éjszaka (Bukarest, 1981)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.  

További információk

• Marosi Péter: Két novellista – egy kérdés. Igaz Szó, 1954/7.
• Marosi Péter: Póz és tragikum Utunk, 1969/40.
• Kocziány László: Irodalmi bírálatok. Igaz Szó, 1955/11.
• Robotos Imre: Irodalmi bírálatok. Utunk, 1955/48.
• Robotos Imre: Élmény és parabola. Előre, 1969. szeptember 27.
• Robotos Imre: Kulcsok és álkulcsok. Igaz Szó, 1973/9.
• Panek Zoltán: Amit rögtön el kell mondani. Utunk, 1957/5.
• Jancsó Elemér: A sokoldalúság jegyében. Igaz Szó, 1967/4.
• Izsák József: Az irodalom vonzásában. Igaz Szó, 1968/6.
• Izsák József: Igényünk a korszerű irodalomtörténet. Utunk, 1970/1.
• Kántor Lajos: Régi és új vonzása. Utunk, 1968/12.
• Kántor Lajos: Igény és irodalomtörténet. Korunk, 1970/1.
• Kántor Lajos: Vissza vagy előre? Utunk, 1970/5.
• Kántor Lajos: [Avantgárd sugárzás]. Korunk, 1974/10.
• Huszár Sándor: A két világháború közötti irodalom feltárásának gondjairól. Utunk 1968/20.
• Huszár Sándor: Egy nemzedék – két nemzedék. Utunk, 1969/32.
• Veress Dániel: [Művek vonzása]. Igaz Szó, 1968/3.
• Balogh Edgár: Az első lépés. Sőni Pál irodalomtörténeti jegyzetéről. Előre, 1969. szept. 28.
• Baróti Pál: A romániai magyar irodalom története. Utunk, 1969/44.
• Jordáky Lajos: Hogy a jegyzetből könyv legyen. Utunk, 1969/50.
• Varró János: Irodalomtörténet és önismeret. Utunk, 1970/1.
• Hornyák József: Sőni Pál műfajai. Utunk, 1972/17.
• Bazsó Zsigmond: [Andriska halála]. Utunk, 1973/18.
• Lászlóffy Aladár: Tanú – szívvel. Utunk 1973/35.
• Znorovszky Attila: [Andriska halála]. Könyvtári Szemle, 1973/3.
• Znorovszky Attila: Sőni Pál: Avantgárd sugárzás. Művelődés, 1974/6.
• Cs. Gyimesi Éva: Avantgárd sugárzás – avantgárd szemlélet. Utunk, 1973/49.
• P. Dombi Erzsébet: [Avantgarde sugárzás]. Tanügyi Újság, 1974/9.
• Németi Rudolf: Szocializmus. Korunk, 1974/6.
• Mózes Huba: Avantgárd-sugárzás. NyIrK 1975/1.
• Szilágyi Júlia: Az avantgárdról – megfontoltan. Igaz Szó, 1975/8.
• Beke György: Avantgárd, néptestvériség, nemzeti felelősség. Beszélgetés Sőni Pállal. Korunk, 1976/1–2.
• Kormos Gyula: Egy psziché megközelítése. Utunk, 1980/10.
• Bodor Pál: [Nekrológ]. A Hét, 1981/43.
• Bodor Pál: Sőni Pál: Az olvasás ihlete. Budapest, 1988.
• Fodor Sándor: [Nekrológ]. Igaz Szó 1981/11.
• Láng Gusztáv: Csöndes búcsú Sőni Páltól. Utunk, 1981/43.
• Nagy Pál: [Írói arcélek]. Utunk, 1981/50.
• Pomogáts Béla: [Írói arcélek]. Irodalomtörténeti Közlemények, 1983/4.
• Szakolczay Lajos: Sőni Pál: Írói arcélek. Hungarológiai Értesítő, 1983/3–4.

Kapcsolódó szócikkek

• Tanügyi és Pedagógiai Könyvkiadó