S. K. Ramachandra Rao

indiai szerző, szanszkrittudós és pszichológiaprofesszor
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2019. május 6.

S. K. Ramachandra Rao (1925. szeptember 4. – 2006. február 2.) indiai szerző, szanszkrittudós és pszichológiaprofesszor.

S. K. Ramachandra Rao
Született1925. szeptember 4.
Hasszan
Elhunyt2006. február 2. (80 évesen)[1][2]
Bengaluru
Állampolgársága
  • indiai (1950. január 26. – )[3]
  • Brit India ( – 1947. augusztus 14.)
  • Indiai Domínium (1947. augusztus 15. – 1950. január 26.)
Foglalkozása
IskoláiMaiszúri Egyetem
SablonWikidataSegítség

Könyvei, amelyek nagyrészt kannada nyelven és angolul íródtak, indiai kultúrával, filozófiával, művészettel, zenével és irodalommal foglalkoznak. Ezek ősi indiai szövegeken és ritka kéziratokon végzett kutatásain alapulnak. Halálakor egy harminckét kötetes, angol nyelvű, Rigvédával foglalkozó munkán dolgozott.

2006. február 2-án halt meg Bangalore-ban, itt hagyva feleségét és két gyermekét.

Korai évek

szerkesztés

Saligrama Krishna Ramachandra Rao 1925. szeptember 7-én született Hasszanban, egy kis dél-indiai városkában. Korai gyermekéveit nagyszüleivel Bangalore-ban töltötte, ahol iskolába kezdett járni. Agnihotri Yajnavitthalachar tudóstól szanszkritul is elkezdett tanulni. Későbbi élete során e szanszkrit képzés számos könyv megírásában segítette.

Amikor nagyapja elhunyt, egy Nanjanagudu nevű kisvárosba költözött, ahol akkoriban szülei is tartózkodtak. Nemsokára Maiszúrba ment, hogy iskoláit befejezze; pszichológiából szerezte meg egyetemi diplomáját.

Először kutatóasszisztensként helyezkedett el az Indiai Tudományos Intézetben, mielőtt átment volna az All India Institute of Mental Health-hez (ma NIMHANS). 1965-re a klinikai pszichológia osztály vezetőjévé léptették elő.

Mialatt a NIMHANS-nál dolgozott, megírta a The Development of Psychological Thought in India (A pszichológiai gondolkozás fejlődése Indiában) című könyvét. Megalkotta továbbá a Thematic Apperception Test (TAT) kártyák indiai változatát és ezeken alapuló kísérleteket vezetett. Szintén fontos szerepet játszott a NIMHANS-nál alkalmazott tanterv átdolgozásában, hogy belevonja az indiai filozófia azon szempontjait, amelyek befolyást gyakoroltak a pszichológia tanulmányozására.

1965-ben otthagyta a NIMHANS-t, és különböző bangalore-i intézményeknél kezdett utazó professzorként tevékenykedni, kurzusokat tartott és előadott pszichológiáról, indológiáról, filozófiáról, a szociális munka és az oktatás kérdéseiről.

Későbbi életében idejét a nyilvános szereplés, írás, valamint tanulók otthonában való oktatása között osztotta fel.

Könyvei elsősorban az indiai kultúrával, filozófiával, művészettel, zenével és irodalommal foglalkoznak. Ezek régi indiai szövegeken és ritka kéziratokon végzett kutatásokon alapulnak. 

Szanszkritul színdarabot is írt, valamint páli nyelvű kommentárt készített a Buddhagósa-féle Visuddhimaggához. Páli nyelven értekezést is írt Sumangala-gatha címmel, amely a The Light of the Dhamma (A Dhamma fénye) folyóiratban jelent meg.

A halála előtti években egy harminckét kötetes, Rigvédáról szóló, angol nyelvű anyagon dolgozott. Ennek tizenhatodik kötete egy évvel a halála után jelent meg.

Más munkái

szerkesztés

Festőként és szobrászként is működött. Alkotásai közül az egyik Bangalore-ban, a Ravindra Kalashetrában tartott állandó kiállításon szerepel.

  1. http://www.hindu.com/2006/02/03/stories/2006020313500400.htm
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 26.)