STS–41–B

	STS–41–B
	Hátsó sor (B–J): Stewart, McNair, McCandless; Első sor (B–J): Brand, Gibson
	Repülésadatok
Űrügynökség	NASA
Űrrepülőgép	Challenger
Hordozórakéta	Space Shuttle
	A repülés paraméterei
Start	1984. február 3.; 13:00:00 UTC
Starthely	Cape Canaveral; LC39-A
Keringések száma	128
	Leszállás
ideje	1984. február 11.; 12:15:55 UTC
helye	Kennedy Űrközpont
Időtartam	7 nap 23 óra 15 perc 55 mp
Megtett távolság	5 329 150 km
Előző repülés	Következő repülés
STS–9	STS–41–C
	A Wikimédia Commons tartalmaz STS–41–B témájú médiaállományokat.

Az STS–41–B az amerikai űrrepülőgép-program 10., a Challenger űrrepülőgép 4. repülése.

Küldetés szerkesztés

A hétnapos repülés célja a szállított műholdak telepítése. Első alkalommal történt, hogy az űrsétát biztosító kábel nélkül hajtották végre. A NASA megkezdte az Apollo–15-nél már alkalmazott zenélés ébresztést.

Eredeti jelzése STS–11 volt, de ettől a repüléstől új számozási rendszert vezettek be, amelyet a Challenger-katasztrófáig használtak. Az STS–10 küldetést korábban törölték.

Jellemzői szerkesztés

Első nap szerkesztés

1984. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,8 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 307 kilométer, az apogeuma 316 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 113 527 kilogramm, műveleti tömege a pályán 15 362 kilogramm, leszálló tömeg 91 278 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál22 323 kilogramm

Mintegy 8 órával a felemelkedés után pályába helyezték a műholdakat.

Negyedik nap szerkesztés

McCandless és Stewart két űrsétát hajtott végre az új Emberes Manőverező Egység (Manned Maneuvering Unit) (MMU) segítségével. McCandless az első űrsétán 98 méterre távolodott el az űrrepülőgéptől. A későbbiek során az eszközt kizárólag mentésként alkalmaznák. Tömege (vázszerkezet, vezérlő egység, hajtóanyag - nitrogén) 148 kilogramm volt.

Bruce McCandless kipróbálja az MMU-t

Űrséták szerkesztés

(zárójelben a dátum és az időtartam)

EVA 1: McCandless és Stewart (1984. február 7., 5 óra 55 perc)
EVA 2: McCandless és Stewart (1984. február 9., 6 óra 17 perc)

Hasznos teher szerkesztés

Második alkalommal szállították a német gyártású mikrogravitációs laboratóriumot (SPAS–1). Működését elektromos probléma akadályozta.
Kísérleteket végeztek gázokkal, patkányokkal,
Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor,
Az Elektroforézis (CFES) programmal tovább kereskedelmi kísérletet végeztek,
Kutatási, kísérleti feladatok rögzítéséhez a Cinema–360 kamerát alkalmazták,
A Get Away Special (Utah Állami Egyetem) doboz a növényi kutatást segítette (csírázás, növekedés),
Újratelepítették a SPAS–01 műholdat.

Műholdak szerkesztés

A raktérben rögzített műholdakat a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlási távolságba (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) emelte. Az űrhajósok előkészítették, üzembe helyezték a műholdakat, majd a raktérből történő kiemeléssel február 3-án mintegy 8 órával az indulás után pályairányba helyezték. A műholdak rakétamotorja csak űrrepülőgép eltávolodásával (13-15 kilométer), 45 perccel később indította pályamagasságba az űreszköz. A Westar–6 és a Palapa–4 (Palapa–B2) műholdak PAM–D motorja nem tudta megfelelő pályára állítani a műholdakat. Az STS–51–A küldetése során a műholdakat visszanyerte, leszállította a Földre.

Westar–6 szerkesztés

Távközlési műhold. Építette a Hughes Space and Communications Co. (Los Angeles). Üzemeltetője a Western Union Telegraph Co. A fő földi irányítás központja Glenwoodban (New Jersey) van.

1984. március 2-án a Challenger űrrepülőgép űrhajósai a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével állították (üzembe helyezés, kiemelés) pályairányba. Az űrrepülőgép 13-14 kilométerrel eltávolodott, hogy az űreszköz saját hajtóművével PAM-D geoszinkron pályára állhasson. Súlya 1100 kilogramm. Spin- stabilizált műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, magassága 2,74 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják. Parabolaantennájának átmérője 1,8 méter. Pályakorrekciót négy hidrazin motor (egyenként 142 kilogramm). Élettartama elvileg végtelen (7 évre tervezik). 57 600 telefon összeköttetést és 24 TV-szolgáltatást biztosít az államokon belül. Előző űreszköz a Westar–5 (1982-058A).

IRT szerkesztés

Az Inflatable Rendezvous Target (IRT) léggömb műhold pályára állítása után 7 nappal megszűnt a működése. Az STS–41–C programja során, elfogás után elvégezték a javítást. Súlya 91 kilogramm.

Palapa–4 szerkesztés

A távközlési műholdakat a Hughes Space and Communications Co. (HSC), Kalifornia építette. A PT . Telekomunikaci Indonézia Tbk. (Jakarta). Indonéziai állami tulajdonban lévő PT Telekom társaság az üzemeltető. Technikai adatai megegyeznek a Palapa–B–1 űreszközzel. Palapa–4 vagy Palapa–B2 gyűjtőnéven tartják nyilván. Spin- stabilizált műhold típusa HS- 376. Üzemeltetése 113 fokos hajlásszögű, várható élettartama 8 év. Pályairányba helyezést követően a PAM–D motor nem tudta megfelelő magasságú pályára állítani, ezért a STS–51–A visszanyerte és leszállította a Földre. Élettartama 286 nap volt. Előző műhold az Palapa–3 (1983 - 059C), követő műhold a Palapa–5 (1987 – 029A). 1990. április 30-án Palapa–B2R (1990-034A) néven ismét pályára állították.

Hetedik nap szerkesztés

Leszállás előtti űrsétával gyakorlatot (elfogás-visszanyerés, raktérbe helyezés) hajtottak végre a Canadarm manipulátorral, hogy az STS–41–C programjában szereplő feladatokat gyakorolják.

1984. február 11-én űrrepülőgép első alkalommal szállt le a Kennedy Space Center Shuttle Landing Facility (KSC) induló bázisára. Összesen 7 napot, 23 órát, 15 percet és 55 másodpercet töltött a világűrben. 3 311 380 mérföldet (5 329 150 kilométert) repült, 128 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet szerkesztés

(zárójelben a repülések száma az STS–41–B jelű küldetéssel együtt)

Vance Brand (3), parancsnok
Robert Gibson (1), pilóta
Bruce McCandless (1), küldetésfelelős
Ronald McNair (1), küldetésfelelős
Robert Stewart (1), küldetésfelelős

Visszatérő személyzet szerkesztés

Vance Brand (3), parancsnok
Robert Gibson (1), pilóta
Bruce McCandless (1), küldetésfelelős
Ronald McNair (1), küldetésfelelős
Robert Stewart (1), küldetésfelelős

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz STS–41–B témájú médiaállományokat.

STS–41–B. spacefacts.de. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
STS–41–B. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
STS–41–B. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)
STS–41–B. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 8.)^{[halott link]}