Főmenü megnyitása

Wikipédia β

Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2010-45-2

< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
A gyár látképe 1900-ban
A gyár látképe 1900-ban

A diósgyőri kohászat eredetét a Bükk-vidéken találjuk meg. Fazola Henrik egri kovácsmester itt, a Garadna és a Szinva patak völgyében, Felsőhámoron kezdett kohóipari vállalkozásba 1765-ben. Nagyolvasztót és feldolgozóegységeket telepített, amihez a bécsi udvar anyagi támogatását is elnyerte (1770). Munkáját fia, Fazola Frigyes folytatta, aki Újmassán 1813-ban megépítette a jelentős ipari műemléknek számító, ma is álló őskohót. A kedvezőtlen helyen épült, völgybe zárt gyár helyett új vasgyárat kellett építeni, és ennek helyszínéül választották ki a mai területet, Diósgyőr és Miskolc között. Az új telephelyen 1870-re elkészült a M. Kir. Vasműhivatal lelke, a nagyolvasztó, majd sorban hengerművet, kovácsüzemet, martinacélművet és más üzemeket építettek. A gyár munkásai számára a kor színvonalának megfelelő korszerű lakótelep épült. A világháborúk előtt a megrendeléseket a hadiipar határozta meg, de a diósgyőri gyár a „békés” termékek területén is komoly szállító volt (sínek, tartók, acélöntvények stb.). Az első világháború után súlyos gondot jelentett a román bevonulás, aminek következményeként termelőberendezések sorát szállították el, majd a nagy gazdasági világválság állította komoly kihívások elé a cég vezetését. A második világháború során, 1944-ben bombatámadás érte a területet, és fontos üzemrészek károsultak. A háború után államosították a gyárat, neve ekkor Lenin Kohászati Művek lett. A nehézipar fejlesztésének politikai koncepciója révén fontos fejlesztések történtek a gyárban, és a fejlődés nagyjából az 1980-as évekig töretlen volt. Ekkor azonban a külföldi kohászati üzemekben már fokozatosan bevezetett technológiai változtatásokat Magyarországon nem, vagy késve követték, így a kohászat egyre nehezebb helyzetbe került, egyre kevésbé tudta tartani a versenyképességet a külpiacokon. Komoly késéssel azonban itt is átálltak a hulladék vasból való acélgyártásra, lebontották a nagyolvasztót, korszerű ívkemencét és folyamatos öntőművet telepítettek. A rendszerváltás idején fontos szerkezeti változtatásokat vezettek be, a gyár fő egységeiből gazdasági társaságok lettek, a név pedig DIMAG Rt-re (Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága) változott. A privatizációs szakasz 1991-ben kezdődött, a tulajdonosi viszony utoljára döntően ukrán tőkéhez kapcsolódott, de a DAM 2004 Kft. 2009 elején befejezte a tevékenységét, a diósgyőri kohászat megszűnt. A korábban önállósult egységek egyéb tulajdonban vannak és működnek.