Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-22-1
Az Óperzsa Birodalom (perzsául: هخامنشیان, óperzsául: Hakhámanesijan, tudományos átirata: Haxâmanešiyan) volt az első perzsa birodalom, amely i. e. 550-től i. e. 330-ig állt fenn a Méd Birodalom utódaként. Virágkorában területe elérte a 8 millió km²-t, amivel az antik világ legnagyobb állama volt, ahol az akkori világ népességének 46%-a élt.
A birodalmat II. Kurus perzsa király (II.Kürosz) alapította a Közel-Keleten, és utódai, Kambúdzsija (Kambüszész) és I. Dárajavaus perzsa király (I. Dareiosz) terjesztették ki Afrikába és Európába. Így ez lett az első olyan birodalom, amely három kontinensen terült el. Területe Indiától Kis-Ázsián át a mai Görögországig húzódott, miközben Afrikában a mai Egyiptom, Szudán, Líbia és Etiópia egyes részeit is uralta.
A birodalom közigazgatását Kurus és Dárajavaus központosította. Művészete gazdag volt. Felszabadították a zsidókat a babiloni igából, és toleráns módon viszonyultak a vallási kisebbségekhez. Az emberi jogokat a Kurus által kialakított törvények biztosították. A birodalmat III. Alexandrosz makedón király (Nagy Sándor) hódította meg i. e. 330-ban, ezzel történelme véget ért.
A hódító perzsák a leigázott népek kultúráját ötvözték önmaguk és a környező társadalmak kultúrájával. Birodalmuk diplomáciai nyelve az akkád, az óperzsa és az elámi mellett az arámi volt, mivel a kiterjedt birodalomban ezek voltak a legáltalánosabban használt territoriális nyelvek.
Vallásuk középpontjában Ahura Mazdá kultusza állt. Emellett tiszteltek sok, az indiai hitvilágból ismert istent (például Mithrászt és Indrát). A klasszikus perzsa vallást Zarathustra, egy legendás életű pap alakította ki az Akhaimenida–dinasztia uralmának kezdetén, az i. e. 7. század végén. E vallás alapja a jó és a rossz örök ellentéte.