Főmenü megnyitása
A londoni állatkertben, 1874–1885 között fogva tartott jávai orrszarvú tehén
A londoni állatkertben, 1874–1885 között fogva tartott jávai orrszarvú tehén

A jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) az emlősök (Mammalia) közül a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe sorolt orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjának faja, a ma élő öt orrszarvúfaj egyike. Legközelebbi rokona az indiai orrszarvú, de mérete (3,1–3,2 m hosszú, 1,4–1,7 méter magas) közelebb áll a keskenyszájú orrszarvúéhoz (Diceros bicornis). A többi orrszarvúfajtól eltérően csak a kifejlett hímeknek van tülke, az is jóval kisebb, legfeljebb 25 cm-es.

A három ázsiai orrszarvúfaj közül egykor a jávai volt a legelterjedtebb: nemcsak Jáva és Szumátra szigetén élt, de Délkelet-Ázsiában, Indiában és Kínában is. Mára annyira megritkult, hogy a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajjá minősítette: vadon nagyon kevés példánya él, állatkertekben egyáltalán nincs. A nagytestű emlősök közül a jávai orrszarvú az egyik legritkább: az Indonéziához tartozó Jáva nyugati végén az Ujung Kulon Nemzeti Parkban kevesebb mint negyven él. Nemrég még volt egy másik állománya is a vietnámi Cát Tiên Nemzeti Parkban, ez azonban 2011-re bizonyítottan kipusztult. Ennek fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvú tülkét a hagyományos kínai orvoslás nagyra értékeli. A feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 50 000–65 000 amerikai dollárt ér.

Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték a térséget, a jávai orrszarvú kedvelt vadásztrófeává vált. Egyedszámának drasztikus csökkenéséhez élőhelyének elvesztése mellett hozzájárultak a délkelet-ázsiai háborúk (például a vietnámi háború), visszaszaporodását pedig megakadályozta a folyamatos zavarás. Utolsó vadon élő és védett populációja az Ujung Kulon Nemzeti Parkban sincs teljes biztonságban, mivel továbbra is veszélyeztetik az orvvadászok, a betegségek és a kis genetikai változatosság miatt a beltenyészet.

Vadon körülbelül 30–45 évet élhet; természetes élőhelyei a síkvidéki esőerdők, a nedves láprétek és az ártéri területek. A hímek a párzási időszak kivételével magányosan járnak, a borjakat eleinte anyjuk neveli. Kisebb csoportjaik leginkább dagonyázó pocsolyáknál vagy ásványi sók lelőhelyeinél gyűlhetnek össze. A kifejlett jávai orrszarvúnak az emberen kívül természetes ellensége nincs. Az embert általában kerüli, de ha veszélyben érzi magát, támadhat. Az öt orrszarvúfaj közül a jávait ismerjük a legkevésbé. A kutatók és a természetvédők ritkán tanulmányozzák közvetlenül — egyrészt mert nagyon ritka, másrészt hogy ezzel ne rontsák tovább életkörülményeit. Viselkedésüket és egészségi állapotukat főleg kihelyezett kamerákkal és ürülékük vizsgálatával mérik fel.