Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2017-40-1
Az óriásvidra (Pteronura brasiliensis) a ragadozók (Carnivora) rendjében a menyétfélék (Mustelidae) családjába sorolt Pteronura emlősnem egyetlen faja.
Fej-testhossza legfeljebb 170 cm, de ezzel is Dél-Amerika egyik legnagyobb ragadozó emlőse. A legtöbb menyétfélétől eltérően családokban él; a 3–8 tagú család élete az alfapár körül forog. Az alfanőstény elli az utódokat, amelyekre aztán az egész család vigyáz. A családban az összetartás és együttműködés nagyon erős, illetve létfontosságú. Csak nappal tevékeny. Általában békés természetű, de rátámad a más családokba tartozó vidrákra, ha azok belépnek területére. Az egyik leghangoskodóbb vidrafaj; vészjelzéseket, erőszakos és megnyugtató hangokat is hallat.
Dél-Amerika északi és középső részein él, a legtöbb az Amazonas folyóban és környékén, valamint a Pantanalban, a világ legnagyobb mocsaras területén.
Amióta az európaiak beköltöztek erre a kontinensre, az óriásvidrák száma egyre csökken; mára ötezernél is kevesebb maradt. Elterjedési területe feldarabolódott. Az orvvadászatot ösztönözte, hogy az 1950-es és 1960-as években bársonyos bundája divatos volt. 1999-ben a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) veszélyeztetett fajjá minősítette. Utolsó „erődítménye” az egykor összefüggő előfordulási területének északkeleti része, a Guyanai-hegyvidék környéke, de száma itt is megfogyatkozott. Peruban élvezi a legnagyobb védelmet. A neotropikus ökozóna talán legveszélyeztetettebb emlőse. Bár hivatalosan ma már nem vadásszák, élőhelyének elvesztése és a megmaradt területek szennyeződése erősen veszélyezteti. Fogságban is kevés él; 2003-ban 60 példányt tartottak számon.
Élőhelyéhez igen jól alkalmazkodott. Bundája nagyon sűrű, farka evező alakú, ujjai közt úszóhártya nő. Főleg az édes vizű folyókat és patakokat, az ezekkel elárasztott területeket kedveli. Néha tavakba is beúszik. Ahol megtelepszik, nagy partszakaszon kipusztítja a növényzetet, valószínűleg hogy jól belátható napozó helyet alakítson ki. Fő táplálékai a halak: főleg a pontylazacok és a harcsák, de megeszi a rákokat is. Az emberen kívül alig van természetes ellensége; talán a jaguár (Panthera onca), a puma (Puma concolor), vagy egy nagyobb zöld anakonda (Eunectes murinus) képes lehet elejteni. Legfőbb vetélytársai a kajmánfajok (Caimaninae) és a rokon hosszúfarkú vidra (Lontra longicaudis), mivel ugyanazt a táplálékot keresik.