Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-17-2
A munkácsi vár (ukránul: Замок Паланок, átírással Zamok Palanok, vagyis Palánkai vár) Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke. „Munkács ugyanis sziklán épült, melyet csak kevés föld takar, e sziklahegy rónaságból emelkedik föl úgy, hogy egy jó mérföldnyire nincsen közelében semmi magaslat. Csak ily távolságból kezd emelkedni a vidék, egész magas Beszkid-hegyekig. A Tisza felől, a mely ide négy órányira foly: nincsen egyéb rendkívül sűrű erdőségnél, a melyben bámulatos terjedelmű-magasságú és egyenességű tölgyek találtatnak, avagy roppant mocsaraknál, a melyeket a munkácsi hercegséggel határos máramarosi hegyekről lefolyó vizek képeznek: e vízeknek folyása beléjök dölt fáktól meglévén akadályozva, annyira átszivárogják a földet, hogy az utak csak kemény télben járhatók. A Latorcza folyó, mely a Beszkid-hegyekből ered, egy puska lövésnyire folyik a munkácsi várhegytől.” – írta II. Rákóczi Ferenc a várról.
A munkácsi vár fontos szerepet játszott a magyar történelemben. Már Szent István király különleges jelentőséget tulajdonított a várnak, megerősítette falait, Szent László király tovább folytatta ezt a munkát, kőfalat építtetett köré. Királyok, főurak sora birtokolta és fejlesztette a várat, köztük Hunyadi János kormányzó és halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet, majd Mátyás király és fia, Corvin János. A vár történetének talán legdicsőségesebb korszaka akkor vette kezdetét, amikor a Rákóczi-család birtokában került. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem itt rendezte be udvarát, és fogadta a francia, lengyel, svéd követeket, akikkel sikeres tárgyalásokat folytatott. Halála után felesége, Lorántffy Zsuzsanna birtokába jutott, aki folytatta a vár kibővítését, megerősítését.
A vár nagy jelentőséggel bírt a Habsburg-ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685–1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi-szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, védői az utolsók között tették le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. A vár jelenleg műemlék, benne múzeummal.