Salátaboglárka

növényfaj

A salátaboglárka vagy nyugati salátaboglárka (Ficaria verna korábban, Ranunculus ficaria) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Salátaboglárka
Virága
Virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Boglárkafélék (Ranunculaceae)
Nemzetség: Ficaria
Faj: F. verna
Tudományos név
Ficaria verna
Huds.
Szinonimák
  • Ranunculus ficaria L.
  • Ficaria grandiflora Robert
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Salátaboglárka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Salátaboglárka témájú médiaállományokat és Salátaboglárka témájú kategóriát.

Származása, elterjedéseSzerkesztés

Eurázsiában és Észak-Afrikában őshonos, de sokfelé, az USA-ba is behurcolták.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

5–15 cm-es szára elheverő. Hosszú nyelű levelei szív vagy vese alakúak, kopaszok, zsírfényűek, csipkések vagy ép szélűek. A szárlevelek hónaljukban gyakran sarjrügyek fejlődnek.

Napsárga, 2–3 cm átmérőjű virágainak három–öt, ritkábban akár hét elliptikus csészelevele van. A sziromlevelek száma 8–12, keskeny elliptikusak, tompák, színük a középsárgától a sötétsárgáig változik (fiatalon élénkebb, később kifakul). A virágban sok porzó- és számos termőlevél fejlődik.

Termése többnyire gömbös, kocsányos, enyhén szőrös aszmag.

Életmódja, élőhelyeSzerkesztés

Lágy szárú, évelő növény. Március végétől májusig nyílik. Nitrogén- és vízigényes.

Dombvidéki és hegyvidéki nedves réteken, sövényekben, a ritkás és nedves lombos erdőkben, patakok mellett fordul elő, sokszor tömegesen. Eredeti termőhelyéről: a nyirkos ligetekből, surjánosokból a kertbe telepítve gyorsan elszaporodik.

Diploid (2n=16) és tetraploid (2n=32) formája is ismert. Ezeket néha külön alfajként kezelik, R. ficaria supsp. ficaria és R. ficaria supsp. bulbifer néven. Igen hasonlóak, a tetraploid változat azonban árnyékkedvelőbb és gyakrabban fejleszt hónalji sarjrügyeket.

HatóanyagaiSzerkesztés

Kevés protoanemonint, alkaloidokat, szaponinokat, cserzőanyagokat, sok C-vitamint tartalmaz.

FelhasználásaSzerkesztés

Virágzás előtt szedett fiatal leveleit (amelyek még nem tartalmazzák a bőrt és nyálkahártyát izgató protoanemonint) és virágait is salátának eszik. A középkori izlandi mindennapokban zöldség helyett fogyasztották skorbut ellen.[1] A népi gyógyászatban is skorbut és krónikus bőrpanaszok ellen alkalmazták. A megvastagodott gyökerek nedve szemölcs ellen használható. A homeopátia aranyér kezelésére használja.

Megjelenése a kultúrábanSzerkesztés

 
Salátaboglárka virága

William Wordsworth angol költő igen kedvelte a virágot, három versének is témája volt.

I have seen thee, high and low,
Thirty years or more, and yet
T'was a face I did not know.

Wordsworth halála után a Grasmere-i Szent Oszvald templomban található síremlékére salátaboglárkát akartak vésni, de tévedésből vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) került rá.

C. S. Lewis említi a salátaboglárkát Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. művében, mikor Aslan Narniába érkezik, és néhány óra leforgása alatt a januári erdő májusira változik. A gyerekek a következő megfigyelést teszik: "wonderful things happening. Coming suddenly round a corner into a glade of silver birch trees Edmund saw the ground covered in all directions with little yellow flowers - celandines".[2]

A salátaboglárka említésre kerül J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura és A szilmarilok c. műveiben. A Glorfindel nevű tünde az Arany Virág Házának uraként szerepelt, ez a virág pedig valószínűleg a salátaboglárka volt.

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Alda 93. o.
  2. C. S. Lewis. The Lion, the Witch and the Wardrobe (1950)  End of chapter 11, beginning of chapter 12

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés