Saloninus

a Római Birodalom császára

Publius Licinius Cornelius Saloninus Valerianus (c. 242 – 260) 260-ban római császár volt.

Saloninus[1]
Publius Licinius Cornelius Saloninus Valerianus
római császár
Antoninian Saloninus Augustus (obverse).jpg

Római Birodalom
Imperator Caesar Publius Cornelius Licinius Saloninus Valerianus Pius Felix Invictus Augustus
Uralkodási ideje
258 260
Elődje Gallienus
Utódja Gallienus
Korszak Harmadik századi válság
Életrajzi adatok
Született 242
Elhunyt 260
Colonia Agrippina
Édesapja Gallienus
Édesanyja Cornelia Salonina
Testvérei
Vallás ókori római vallás
A Wikimédia Commons tartalmaz Saloninus[1] témájú médiaállományokat.

FiatalkoraSzerkesztés

Saloninus 242 körül született. Apja a később császárrá koronázott Gallienus, édesanyja a görög származású, Bithüniából származó Cornelia Salonina volt.[2][3] f 258-ban (testvérével, II. Valerianusszal közösen) édesapja kinevezte őt cézárnak, majd 258 körül meghalt, majd fiát a Gall Császárságba küldte, hogy biztosítsa, édesapja az egyetlen uralkodó ott is, (a ccézár cím a birodalmi nómenklatúrában arra utalt, hogy annak viselője a koronaherceg, és az augustus után első az öröklési sorrendben, így ő is uralkodhat. II. Valeriánhoz hasonlóan – aki felett Ingenuus, Illíria provincia vezetője gyámkodott – Saloninus Silvanus (más elnevezés szerint Albanus prétor prefektus véde,lmét élvezte.Gallícia cézárjaként Saloninus központja a mai Köln helyén volt.

UralkodásaSzerkesztés

John Bray [4] sejtése szerint nagyapjuk, I. Valerianus ötlete volt, hogy II. Valerianushoz hasonlóan Salominus is cézár legyen. Így egyszerre Valerianus volt a legfelső vezető (augustus), a két cézár nagyapja, és a Licinius dinasztia alapítójaként ő gyakorolta a császári család tagjai felett a patria potestas[1] jogát. Bray szerint Valerianus motivációja az lehetett, hogy biztosítsa az öröklést, és egy tartós uralkodói családot hozzon létre. Nem tudjuk, Valentinus hogyan képzelte el azt, hogy unokája hogy jön ki Galícia éppen aktuális kormányzóival és katonai parancsnokaival. Nincs semmi jele annak, hogy gondolt volna ilyenre, mint korábban Diocletianus, aki harminc évvel később megalkotta a tetrarchiát. Silvanus azonban biztosan tapasztalt katona és adminisztrátor volt, aki felkeltette magára a figyelmet, mikor Saloninus pártfogójaként lényegében ő irányította Galliát. Erre utaltak azok a körülmények is, melyeknek a hatására Postumus római usurperrel közösen távoznia kellett. Miután bátyja, II. Valerianus római császár 258 körül meghalt, apjuk, Gallienus a fiatal Saloninust caesarrá nevezte ki és Silvanus (Σίλβανός Silbanos / Albanus, Αλβανός Albanos) nevű gyámjával együtt Galliába küldte (illetve ott hagyta).

Alig két évvel később halt meg, amikor a rajnai légiók parancsnoka, Postumus, a későbbi Postumus gall császár Colonia Agrippina (a mai Köln) városát elfoglalta és őt ott gyámjával együtt megölette. 260-ban (valószínűleg júliusban) Silvanus (minden bizonnyal Saloninus nevében) felszólította Postumust, hogy a Germániában zsákmányolt értékek egy részét adja át neki. Ekkor tért haza a csapata azután, hogy Galíciát sikeresen kifosztotta. Postumus azonban fenyegetőleg lépett fel amiatt, hogy bebiztosítsa a távol lévő császárt megillető jogokat, aki sikertelen volt Gallia megvédésében.

HalálaSzerkesztés

Gallienus, aki teljesen másutt volt elfoglalva – valószínűleg a Duna középső részén harcolt – nem tehetett semmit fia megmentéséért (ekkorra Saloninus nagyapja, Valerianus vezető császár valószínűleg már a perzsa király I. Sápúr foglya volt). Saloninus csapatai kétségbeesésükben végül császárrá koronázták, talán abban reménykedve, hogy ez arra készteti Postumus seregét, hogy elhagyja őt, és csatlakozzon hozzájuk a Birodalomért – vagyis Valerianus és Gallienus ellen. Ha valóban ez volt a céljuk, csalódniuk kellett az eseményben, mert Postumus serege folytatta az ostromot, és körülbelül egy hónappal később Colonia Agrippina polgárai átadták Saloninust és gyámját ellenségüknek. Postumus ekkor képtelen volt megakadályozni, hogy hadserege meggyilkolja őket. Nyilvánvaló sajnálatának tiltakozása ellenére valószínűtlennek tűnik, hogy Postumus komoly erőfeszítéseket tett, hogy ellenálljon ennek az eseménynek.

Hogy Gallienus valaha is egyetértett-e Valerianus dinasztikus kísérletével, nem ismert. Természetesen Saloninus meggyilkolása, II. Valerianus gyanús halála után, úgy tűnt, kiábrándította Gallienus-t bármilyen ambícióról ebben a tekintetben. Feltételezhetjük, hogy Valerianus édesanyja, Salonina lett volna a legszomorúbb: idősebb fia, II. Valerianus halála Illíriában Ingenuus felügyeletében biztosan úgy tűnt számára, hogy megerősítette az ilyen fajta legsúlyosabb félelmeit. Minden bizonnyal ostobaságnak bizonyult, ha tapasztalatlan fiúkat állítottak túszként és reménykedtek abban, hogy a császári családhoz fűződő viszonyuk elfojtja a tartományi ellenérzéseket a központi kormány észlelt tehetetlensége miatt, hogy a határokat biztosítsa a barbár támadásoktól. Egyetlen évnyi uralkodása alatt Gallienus nem tett erőfeszítéseket, hogy harmadik fiát, Egnatius Marinianust trónra emelje, vagy bármilyen módon társítsa birodalmi kormányához bár megengedte, hogy megválasszák a konzul nagyrészt ceremoniális hivatalába 268-ban.

CsaládfájaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A magát császárnak kikiáltó Saloninus teljes neve: IMPERATOR CAESAR CORNELIVS LICINIVS SALONINVS VALERIANVS PIVS FELIX INVICTVS AVGVSTVS, melynek jelentése "Katonai parancsnok cézár Cornelius Licinius Saloninius Valerianus, Pious, Szerencss, Veretlen, Augustus".
  2. Lissner, Ivar. The Caesars: might and madness. Putnam, 291. o. (1958). OCLC 403811 „Gallienus' wife was a remarkably sensitive and cultured Greek woman named Cornelia Salonina who came from Bithynia” 
  3. Bengtson, Hermann – Bloedow, Edmund Frederick. History of Greece: from the beginnings to the Byzantine era. University of Ottawa Press, 344. o. (1988). ISBN 0-7766-0210-1 „The Empress Salonina, a Greek from Bithynia, took an avid part in the philhellenic efforts of the emperor.” 
  4. Bray, John. Gallienus: A study in reformist and sexual politics. Adelaide: Wakefield Press (1997) 

ForrásokSzerkesztés

 
 
 
 
Aulus Egnatius Priscillianus
filozófus
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Quintus Egnatius Proculus
consul suffectus
 
Lucius Egnatius Victor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egnatius Victor Marinianus
consul suffectus
 
1.Mariniana
 
 
Valerianus római császár
római császár
253-260
 
2.Cornelia Gallonia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
previous
Aemilianus
római császár
253
 
 
 
 
 
 
(1) Gallienus római császár
római császár
253-268
Cornelia Salonina
 
(2) Valerianus Minor
consul suffectus
 
Claudius Gothicus
római császár
268-270
 
Quintillus
római császár
270
 
next
Aurelianus
római császár
270-275
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
II. Valerianus római császár
caesar
 
Saloninus
co-emperor
 
Publius Licinius Egnatius Marinianus
consul 268
  Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!