Salzburgi tárgyalások (1940. július 28.)

A salzburgi tárgyalások 1940. július 28-án Adolf Hitler és Jozef Tiso szlovák köztársasági elnök között lezajlott tárgyalások, amelynek célja német részről az volt, hogy Szlovákia semmilyen tekintetben se távolodjon a németekkel való szoros együttműködés irányvonalától. A tárgyalások eredményeként Szlovákiában jelentős személyi, belpolitikai változtatásokat hajtottak végre.

Története

Szlovák "államférfiak" Salzburgban

1940 júliusában Hans Bernard német követ átadta Hitler meghívását Salzburgba Jozef Tiso köztársasági elnöknek, Vojtech Tuka miniszterelnöknek és Alexander Machnak, a Hlinka-gárda fővezérének. 1940. július 28-án vasárnap reggel Tiso Salzburgba érkezett, ahol Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter fogadta. Röviddel az államfő megérkezése előtt Tuka és Mach rövid látogatásra szintén Salzburgba érkeztek. Hitler délután 3 órakor fogadta a szlovák államférfiakat az obersalzbergi Berghofban. A fél 5-kor végződő tárgyalások után a szlovák politikusok körutazást tettek Berchtesgadenban, majd hazatértek.

A salzburgi diktátum

Hitler elmondta Tisonak, hogy az ország védelméért cserébe csak azt kéri, hogy Szlovákia belpolitikailag egyértelműen hitet tegyen a német ügy mellett, ugyanis a Führer célja egy erős szlovák állam és nép megléte. Tiso megígérte Hitlernek, hogy szívesen részt vesz a Führer terveinek megvalósításában és Szlovákia népe továbbra is számít Németország védelmére. Ugyanakkor Hitler követelte Ferdinand Ďurčanský külügyminiszter távozását, így a külügyminiszteri tárcát Vojtech Tuka kapta, a belügyminiszter pedig Alexander Mach lett. E lépés következtében megerősödtek a radikális, németbarát szárny pozíciói. A német „tanácsadók”-„beráterek”-jelentős posztokat foglaltak el a fontosabb minisztériumokban és hivatalokban, és ügyeltek arra, hogy Szlovákia ne távolodjon el a németekkel való szoros együttműködéstől.

A tárgyalások visszhangja

A szlovák vezetés a salzburgi tárgyalásokon elhangzottakat kisebb győzelemként értékelte. Mach és Tuka szerint elérkezett a nemzetiszocializmus korszaka. A leváltott, meglepődött Ďurčanský csupán egy levelet írt Tisonak, amelyben méltatlankodott leváltása miatt és a szlovák állam létrejöttében szerzett érdemeit, valamint a Németországhoz való hűségét bizonygatta. A Deutsche Partei (szlovákiai németek pártja) tagjai a német „beráterekkel” együtt a tárgyalások után csalódottak voltak, mert még nagyobb önállóságot és hatalmat akartak a szlovák állam keretein belül.

A salzburgi diktátum hatása Szlovákiára

A salzburgi tárgyalások eredményeként bekövetkezett szlovákiai politikai változásokból adódóan Szlovákia 1940 novemberében csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, majd 1941 novemberében pedig az antikomintern paktumhoz.

Források

• Kováč, Dušan: Nemecko a nemecká menšina na Slovensku, 1871-1945, Bratislava, Veda, 1991
• Kováč, Dušan: Szlovákia története, Pozsony, Kalligram, 2011
• Házi Tájkoztató, 1940. július, 3108-3109. [1] (Utolsó letöltés: 2017.01.31.)
• Janek István: Szlovák - magyar kapcsolatok 1939-1944. Doktori disszertáció, Pécs, 2009 [2] (Utolsó letöltés: 2017.01.31.)