Sami Vrioni

albán politikus

Sami Vrioni (nevének ejtése sami vɾiɔni; Berat, 1868 – ?, 1947)[1] albán politikus, 1918-tól 1920-ig Albánia közmunkaügyi, mezőgazdasági és kereskedelmi minisztere.

Sami Vrioni
Sami Vrioni.jpg
Született 1868
Berat
Elhunyt 1947 (78-79 évesen)
nem ismert
Állampolgársága albán
Foglalkozása politikus
Albánia 6. közmunkaügyi minisztere
Hivatali idő
1918. december 25. 1920. január 29.
miniszterelnök Turhan Përmeti
Előd Aziz Vrioni
Utód Eshref Frashëri
Albánia 6. mezőgazdasági minisztere
Hivatali idő
1918. december 25. 1920. január 29.
miniszterelnök Turhan Përmeti
Előd Abdi Toptani
Utód Mehdi Frashëri
Albánia 1. kereskedelmi minisztere
Hivatali idő
1918. december 25. 1920. január 29.
miniszterelnök Turhan Përmeti
Utód Zef Shiroka (1943)

ÉletútjaSzerkesztés

A berati nagybirtokos család sarjaként, Ymer Vrioni (1839–1928) politikus fiaként született Vrioni Konstantinápolyban szerzett közigazgatási képesítést, majd az Oszmán Birodalom tisztviselője lett. 1912-ben képviselőként bekerült a konstantinápolyi parlamentbe(wd).[2] 1912. november 29-étől részt vett a független Albánia kikiáltásával zárult vlorai nemzetgyűlésen. Nem világos, hogy Fier vagy szülővárosa, Berat képviseletében, de ő is aláírta a függetlenségi nyilatkozatot. Ezt követően tagja lett a fiatal állam törvényhozó testületének, a Vének Tanácsának.[3] Tagja volt annak az albán küldöttségnek is, amely 1914. február 21-én az Albán Fejedelemség kijelölt uralkodójának, Wilhelm zu Wiednek ünnepélyesen felajánlotta az albán koronát. Ezt követően Vrioni a fejedelem udvari kamarása lett.[4]

1918 decemberében részt vett a durrësi nemzetgyűlésen, majd az annak eredményeként Turhan Përmeti vezetésével 1918. december 25-én megszervezett kormányban a közmunkaügyi, a mezőgazdasági és a kereskedelmi tárcákat vezette. 1920. január 29-éig látta el miniszteri feladatait.[5] 1923-tól 1932-ig az albán nemzetgyűlés tagja volt, 1925 és 1928 között szenátorként a felsőházban politizált.[6] Az 1924. februári kormányválság idején kompromisszumos megoldásként felmerült a neve mint lehetséges miniszterelnöké, de végül Shefqet Vërlaci alakíthatott kormányt. Április 17-én a kormány politikája elleni tiltakozásul többedmagával felfüggesztette a nemzetgyűlési munkát, és más ellenzéki politikusokkal együtt a fővárost is elhagyva Vlorába költözött. Ezt követően részt vett az Amet Zogu ellen szervezkedő júniusi forradalomban, szerepet vállalt a felkelők ideiglenes árnyékkormányában.[7]

Miután a fasiszta Olaszország 1939. április 7-én lerohanta Albániát, Vrioni huszonöt év elteltével egy újabb koronaküldöttség tagja lehetett: ott volt Rómában 1939. április 16-án, amikor Shefqet Vërlaci vezetésével az albán trónt felajánlották III. Viktor Emánuel olasz királynak. 1942-től 1943-ig Vrioni az albán bábállam törvényhozó testülete, a Fasiszta Korporatív Főtanács tagja volt. A világháború lezárultát követően hatalomra került kommunista hatóságok letartóztatták, 1947-ben halt meg.[8]

Családi életeSzerkesztés

Vrioni Esat Toptani kétszeres veje volt. Előbb a közép-albániai földbirtokos, politikus középső leányát, Mahmudét vette nőül, majd felesége korai halálát követően második leányával, Pertefe Toptanival lépett frigyre. Mahmudével kötött házasságukból született egy fiúgyermek, Omer. Apósát egyébként ki nem állhatta, hazafiatlan kalandornak tartotta, a fáma szerint amikor 1920-ban Toptani Párizsban merénylet áldozata lett, Vrioni válással fenyegette meg feleségét, amennyiben apósát albán földben temetik el.[9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Dervishi 2012 :253.
  2. Dervishi 2012 :253.
  3. Csaplár 2010 :380.; Dervishi 2012 :253.
  4. Dervishi 2012 :253.; Heaton-Armstrong 2012 :33.
  5. Dervishi 2012 :9., 253.
  6. Dervishi 2012 :253.
  7. Austin 2012 :40., 45., 55.
  8. Dervishi 2012 :253.
  9. Dervishi 2012 :253.; Qafoku 2017 :18., 27–28.

ForrásokSzerkesztés

  • Austin 2012: Robert C. Austin: Founding a Balkan state: Albania’s experiment with democracy, 1920–1925. Toronto: University of Toronto. 2012. ISBN 9781442644359  
  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • Heaton-Armstrong 2012: D. Heaton-Armstrong: The six months kingdom: Albania – 1914: Memories of private secretary of Prince William Wied. Ed. by Albert Rakipi. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9992765941  
  • Qafoku 2017: Roland Qafoku: Historia e 33 kryeministrave të Shqipërisë nga Ismail Qemali te Edi Rama (’Albánia 33 miniszterelnökének története Ismail Qemalitól Edi Ramáig’). 2. kiad. Tiranë: Onufri. 2017. ISBN 978-9928-226-63-1