Sangay Nemzeti Park
A Sangay Nemzeti Park (spanyolul: Parque Nacional Sangay) Ecuador egyik természetvédelmi területe. A parkban több mint 300 tó van, két aktív tűzhányó (a névadó Sangay és a Tungurahua) emelkedik, és trópusi esőerdők éppúgy megtalálhatók benne, mint gleccserek. 1975 nyarán alapították, 1983 óta Világörökség része.[1][2]
| Sangay Nemzeti Park | |
| IUCN kategória: II (Nemzeti park) | |
.jpg) | |
| Ország |  Ecuador |
| Elhelyezkedése | Cañar, Chimborazo, Morona Santiago és Tungurahua tartományok |
| Terület | 5177,65 km² |
| Alapítás ideje | 1975 |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 260 |
| Típus | természeti |
| Kritériumok | (VII)(VIII)(IX)(X) |
| Felvétel éve | 1983 |
| Elhelyezkedése | |
 Sangay Nemzeti Park
Pozíció Ecuador térképén
| |
 d. sz. 2° 00′ 19″, ny. h. 78° 20′ 29″2.005278°S 78.341389°WKoordináták: d. sz. 2° 00′ 19″, ny. h. 78° 20′ 29″2.005278°S 78.341389°W | |
| Sangay Nemzeti Park weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sangay Nemzeti Park témájú médiaállományokat. | |
Földrajz
szerkesztésA közel 5200 km²-es nemzeti park Ecuador középső részén, az Andok hegységben terül el, közigazgatásilag négy tartományhoz (Cañar, Chimborazo, Morona Santiago és Tungurahua) tartozik, ebből mintegy 80%-a Morona Santiagóhoz. Felszíne rendkívül változatos, a tengerszint feletti magasság 1000 métertől egészen 5230 méterig terjed, ennek megfelelően a hőmérséklet és a csapadékmennyiség is igen tág határok között mozog: előbbi 6 és 24 °C között, utóbbi pedig évi 500 és 4000 mm között. A két aktív tűzhányó, a Sangay és a Tungurahua mellett egy kialudt vulkán is található itt, az El Altar. 327 tava közül a legjelentősebbek az Altar és az Ozogoche tórendszerhez tartozók, valamint az Atillo, a Sardinayacu, a Culebrillas és a Negra nevű tó. Ugyancsak itt található az El Placer nevű melegvíz-forrás.[1] A nemzeti park területén ered az Upano folyó, másik jelentős vízfolyása pedig a délkeleti határát is jelentő Paute, amelynek az ország villamosenergia-termelésében is fontos szerepe van.[3]
Nyugati, magasan fekvő része a Baños és Riobamba közötti úton közelíthető meg, amely a Pánamerikai főútvonal részeként folytatódik Riobamba és Azogues között. Erről a részről számos alacsonyabb rendű út indul a park felé, köztük a Guamote és Macas közötti út, amely átvezet a parkon, és amelyen indulva érhető el legkönnyebben a Sangay vulkán. Az alacsonyabban fekvő, keleti rész központi tengelye a Macas és Puyo közötti út.[1]
A parkban még ma is élnek ősi népek leszármazottai: magasabb részein a cañarik és a puruhák, a vadonban pedig a shuarok. Területén áthalad az ősi inka úthálózat, a Qhapaq Ñan egy része is.[3]
Élővilág
szerkesztésA nagy magasságkülönbségeknek és az ez által okozott éghajlati eltéréseknek köszönhetően az élővilág rendkívül változatos. Növénytakarójában előfordulnak alacsony- és magashegységi örökzöld erdők, hegyi köderdők, többféle páramo, hidegtűrő növények, nedves matorralok és tavi társulások egyaránt. Az itt előforduló 3000 növényfajból 586 endémikus, ezek 45%-a valamilyen orchidea.[1]
Több mint 500 gerinces állatfaja közül különböző források szerint 343–400 madár, 100–107 emlős, 25–90 kétéltű és 14–26 hüllő és 17 hal. Előfordul itt a pápaszemes medve, a hegyi tapír, a jaguár és a puma is, és vannak hangyászok és sülök is. Endémikus állata többek között a Cavia tschudii nevű tengerimalacféle és a Cryptotis montivaga nevű kisfülűcickány.[1][3]
Képek
szerkesztés
Források
szerkesztés- ↑ a b c d e Parque Nacional Sangay (spanyol nyelven). Ministerio del Ambiente. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
- ↑ Parque nacional Sangay (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
- ↑ a b c Parque Nacional Sangay (spanyol nyelven). Ministerio del Ambiente. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
