Paramo-növényzet

A paramo-növényzet (a spanyol eredetiben és az angol nyelvű irodalomban: páramo) a trópusi hegyvidékek jellegzetes növénytársulása, az Európában megszokott havasi törpecserjés növénytársulás trópusi analógja.[1] Egyes vélemények[2] szerint a Föld legsérülékenyebb növénytársulásai közé tartozik.

A 'Páramo de Santa Isabel a Los Nevados Nemzeti Parkban (Kolumbia)
A paramo-növényzet (sárga színnel) elterjedése Dél- és Közép-Amerikában
A 'Páramo de Sumapaz a világ legnagyobb összefüggő paramo-növényzetű területe (Kolumbia)
A Ruwenzori–Virunga–Kahuzi csoport növényzeti övei:
1 — paramo-növényzet,
2 — tierra templada (Podocarpus-erdő),
3 — hangás fenyér,
4 — HageniaHypericum zóna,
5 — bambusz-zóna,
6 — hegyi erdő

Helyzete, éghajlataSzerkesztés

Az erdőhatár (3800–4200 m) és a hóhatár (4200–4800 m) között fejlődik ki a tierra helada (azaz „faɡyos terület”) nedvesebb részein — ott, ahol az éves középhőmérséklet: 0–6 °C, a csapadék < 1000 mm. Jellemző a jelentős fagyváltozékonyság; az éghajlat napszakos jellegű (nappal nyári, éjjel téli). Az éves hőingás a napinál jóval kisebb. Legnagyobb összefüggő előfordulási területe Kolumbia Meta, Huila és Tolima megyéiben,[3] a Nevado Ruíz Nemzeti Parkban van.

Ugyanebben az éghajlati zónában, a szárazabb területeken a Puna-formáció (havasi rét) a jellemző — fás szárú növények nélkül, a szárazságot és a fagyot tűrő gyepekkel (csenkesz, árvalányhaj stb.) és Dél-Amerikában kaktuszokkal.

NövényzeteSzerkesztés

Növénytakarója jellemzően háromszintes, egy cserjeszinttel és egy gyepszinttel. A moha- és zuzmószint a fák törzsén, illetve ágain fejlődik ki.

Fás szárú növényei jellemzően a különböző törzsszukkulens üstökösfák. Ezek fajösszetétele kontinensenként jelentősen különbözik:

dominálnak.

Az Andokban az üstökösfákhoz képest alárendelt szerepet játszanak a rozmaring- és égerfajok, valamint az agraz (andesi áfonya, Vaccinium meridionale).[4]

'Lágyszárú növényzete alhavasi gyeptakaró jellegű. Ebben a pázsitfűfélék jellemzően zsombékolnak, a kétszikűek párnásan nőnek.[5]

ÁllatvilágaSzerkesztés

A nagyobb gerincesek közül Dél-Amerikában jellemző:

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés