Santillana márki

spanyol költő, államférfi

Santillana márki, Íñigo López de Mendoza, Marqués de Santillana (Carrión de los Condes, 1398Guadalajara, 1458) 15. századi spanyol főúr, költő, író, az itáliai költői mérték- és versformák terjesztője.

Santillana márki
Marques de Santillana (copia de Maureta).jpg
Született 1398. augusztus 19.[1][2][3][4]
Carrión de los Condes
Elhunyt 1458. március 25. (59 évesen)[1][2][3][4]
Guadalajara
Álneve Marqués de Santillana
Állampolgársága kasztíliai
Házastársa Catarina Suárez de Figueroa[5]
Gyermekei
  • Íñigo López de Mendoza, 1st count of Tendilla
  • Diego Hurtado de Mendoza y Suárez de Figueroa
  • Pedro González de Mendoza
  • Mencía de Mendoza y Figueroa
  • Leonor de la Vega y Mendoza
  • Doña Mencia de Mendoza
SzüleiLeonor Lasso de la Vega
Diego Hurtado de Mendoza
Foglalkozása
Tisztsége
  • marquis of Santillana
  • Count of Real de Manzanares
  • Señor (Mendoza, Hita, Guadalajara, Buitrago del Lozoya)
A Wikimédia Commons tartalmaz Santillana márki témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Diego Hurtado de Mendoza, a korán meghalt kasztíliai admirális fiaként született. Nagy befolyású főúr volt II. János kasztíliai király udvarában, és szerepe különösen megnőtt a király favoritja, Álvaro de Luna bukása után. Jó hadvezér is lehetett, sikeresen vett részt a mórokkal vívott harcokban. Később, az olmedói csatában aratott győzelemnek köszönhette a márki cím elnyerését (1445). Szenvedélyesen gyűjtötte a könyveket, a költészet szeretete családjában hagyomány volt. Tekintélyét az udvarnál felhasználta az itáliai humanista szellemi befolyás érdekében.

Írodalmi munkásságaSzerkesztés

Santillana márki a 15. századi költészet kiemelkedő alakja. Munkássága főként alkalmi művekből áll, a kor ízlése szerint gyakran allegorikus tartalommal. Munkái között egyaránt fellelhetők falusi parasztdalok (serranillas, villancicos, vaqueiras), melyek a galiciai hagyományhoz kötik; szonettei, canciónjai és tizenegy szótagú sorai pedig az itália iskolához kapcsolódnak. A finomkodó provanszál trubadúr-költészettől sem idegenkedett.

Petrarca nyomán az elsők között vitte be a szonettet a spanyol költészetbe (az aragóni Juan de Villalpandóval együtt). Mesterkélt szonettekjeinek ma már inkább irodalomtörténeti értékük van, és nem lett folytatásuk. Ezeket felülmúlják pajzán pásztordalai, köztük a kedves hangulatú La vaquera de Finojosa (A finojosai pásztorleány, ford. Körösi Albin). Könnyű, harmonikus választékosság jellemzi verseit.

A Doctrinal de Privados nyolc szótagú strófái, melyek a Diálogo de Bias contra fortuna című erkölcsfilozófiai műhöz vannak csatolva, Alvaro de Lunát, II. János teljhatalmú kancellárját állítják pellengérre. Írt egy huszonkét strófából álló költeményt is barátja és mestere, Enrique de Villena halálára. A La Comedieta de Ponça Dante modorában írt drámai költemény az aragoniai hajóhad ponzai vereségéről (1435). Négy spanyol hölgy, az elfogott királyi testvérpár anyjának és nejeinek felidézett szelleme Bocaccióval beszélgetve siratja az aragóniaknak a génuaiaktól való megveretését. Végül megjelenik Fortuna és hírül hozza a foglyok szabadulását.

Választékos prózájának tanúja a Refranes que diçen las viejas tras el fuego (Az idős asszonyok közmondásai a tűz mellett), a régi közmondások gyűjteménye, melyet a király kívánságára állított össze. Ezek az első olyan spanyol közmondások, melyek nyomtatásban megjelentek. Kiemelkedő műve, a Prohemio (1449) a spanyol költészetet ismerteti a maga koráig. A költészetkedvelő dom Pedro portugál kancellárhoz intézett munka a spanyol irodalomtörténet első vázlata; teljes címe: Prohemio e carta al condestable don Pedro de Portugal).

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Brockhaus (német nyelven)
  3. a b Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven)
  4. a b Diccionario biográfico español (spanyol nyelven), 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Kindred Britain

ForrásokSzerkesztés