Ákos István (gyógypedagógus)

Ákos István, eredeti nevén Scherer István (Kölesd, 1861. január 8. – Budapest, 1958. április 7.) magyar gyógypedagógus.

Ákos István
Született	Scherer István 1861. január 8. Kölesd
Elhunyt	1958. április 7. (97 évesen) Budapest
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gyógypedagógus

Életpályája

Kezdeményezője (1890-ben) és vezetője volt (1897-ig) a budai Paedagogiumban a Siketnémák oktatására képesítő tanfolyamnak, amely mellett (1891-ben) gyakorló iskolát szervezett, a mai siketek budapesti iskolájának jogelődjét. Tanított Vácott (1897–1901) a Királyi Siketnéma-Intézetben, Budapesten (1901-től) a gyengeelméjűek intézetében, ugyanitt nyugdíjazásáig (1920) igazgatóhelyettes, közben (1909–1910) az ideges gyermekek intézetének tanára.

Tevékenyen részt vett a Siketnémákat Gyámolító Egyesület megszervezésében (1894) és a II. Országos Egyetemes Tanügyi Kongresszus munkájában (1896) Az első magyar gyógypedagógiai szaklap (Kalauz a siketnémák oktatása és nevelése terén) elindítója és szerkesztője (1887–1900), a Magyar Gyógypedagógia másodszori beindításának kezdeményezője (1909), annak 1912-ig technikai szerkesztője volt. Elsőként javasolta a Magyar Gyógypedagógiai Társaság megalakítását (1917), amelynek létrejöttekor (1922) ügyvezető alelnökké választják. A magyar gyógypedagógiai szaklapok gyakori és ismert szerzője.

A külföldi gyógypedagógiai oktatásról hozott törvényeket ő fordította le magyar nyelvre és előszót írt e fordítások bevezetőjeként. E törvények két fő elv alapján készültek:

• Minden fogyatékos gyereknek joga van ahhoz, hogy a gyakorlati életben számára megfelelő képzettséget szerezhessen.
• Minden szülőnek, legvégső esetben az államnak kötelessége, hogy módot nyújtson a képzettség megszerzéséhez.

Ákos István szerint a magyar törvények szerkesztésénél figyelembe veendő szempontok:

1. Minden törvényhatóság köteles a fogyatékosság minden fajának megfelelő számú intézetet létrehozni, két kisebb törvényhatóság egyesülhet és közösen tarthatja fenn az intézeteket.
2. A tanítás ingyenes. Az állam feladata a megfelelő számú tanerő biztosítása, a tanítás, illetve hogy nevelés a követelményeknek feleljen meg.
3. A törvényhatóság gondoskodik az intézetek dologi szükségleteiről. Gondnok alkalmazása kinek feladata: az anyagi ügyek intézése az intézetek igazgatóival együtt.
4. Az iskolaszékek kötelesek gondoskodni arról, hogy minden tanköteles korú fogyatékos gyerek megfelelő intézetbe kerüljön. Az elhelyezés költségeit a szülőktől szedik be a községek. Szegény vagy vagyontalan szülő helyett a község fedezi a költségeket. A szülőket ill községeket a lakás, élelmezés, ruházat és az esetleges gyógykezelés terheli.
5. Tanköteles kor: 5-17 év. Csak indokolt esetben lehet ettől eltérni.

Ákos István tanulmánya a következőket tartalmazza a fogyatékosság szempontjából:

Napóleon szerint az államnak nem érdeke, hogy fogyatékos gyerekek szülessenek, mivel a fogyatékosok nem rendelkeznek teljes munkaerővel.

A vak, siket, a nyomorék hátrányban van munkaképesség szempontjából, a közterhek viselését sem tudja vállalni, így az államnak nem érdeke, hogy fogyatékosok szülessenek, de ennek megelőzéséért semmit sem tesz.

A megelőzés teendői pedagógiai szempontból 2 csoportra oszthatók:

1. Születés előtti időkben mik a teendők
2. A már „beállott” fogyatékosság esetében mit kell tenni

Az első esetben az orvosnak van a legfontosabb feladata: felkészíteni a szülőket, illetve figyelmeztetni őket, hogy mit ne tegyenek, ha egészséges gyereket szeretnének.

A második esetben a gyógypedagógusnak van jelentős szerepe. A szülők nem igazán törődnek a fogyatékosság kialakulása utáni fejlesztés lehetőségeivel. Ez lenne a gyógypedagógus feladata, valamint a gyerek szakszerű felügyelet alá helyezése és a megmaradt képességek felhasználása a fejlesztésben.

Kötete

• József cs. és kir. főherczeg ... védnöksége alatt 1899. évi szeptember hó 13-17. napjaiban tartott Nemzetközi Gyermekvédő Kongresszus naplója / szerk. Scherer István. Budapest : Pesti Könyvny., 1900. VIII, 474 p.

Források

• A gyógypedagógiai oktatást illető törvényes rendelkezések a külföldön (Külön lenyomat a Magyar Gyógypedagógiai Tanügyi havi folyóirat 1909. évi 5.6.8. és 10. számaiból) Bischler I. Könyvnyomdája Budapest, III. Lajos u. 94.
• A testi fogyatékosság okai és megelőzése – Ákos Scherer István: A fogyatékosság megelőzése pedagógiai szempontból Budapest, 1924
• Gordosné Szabó Anna: Ákos István, Scherer. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 39. p.