Főmenü megnyitása

Schmidt Ferenc (orvos)

magyar belgyógyász, kardiológus, balneológus

Schmidt Ferenc (Zalaegerszeg, 1881. január 21.San Diego, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok, 1958. július 29.) magyar belgyógyász, kardiológus balneológus, egészségügyi főtanácsos. A balatonfüredi Erzsébet Szanatórium igazgató-főorvosaként (1912–1952 között) ismert, mint a szőlőgyógymód népszerűsítője, illetve Ady Endre és Rabindranáth Tagore orvosa, de a két világháború között a miniszterek nagy része Klebelsberg Kunótól Hóman Bálintig is a páciense volt.

Schmidt Ferenc
Emléktáblája Balatonfüreden
Emléktáblája Balatonfüreden
Született 1881. január 21.
Zalaegerszeg
Elhunyt 1958. július 29. (77 évesen)
San Diego
Nemzetisége magyar
Foglalkozása belgyógyász, kardiológus, balneológus
A Wikimédia Commons tartalmaz Schmidt Ferenc témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

A győri bencés gimnáziumban érettségizett. 1898-ban, a bécsi és grazi egyetemen kezdte el egyetemi tanulmányait, később - egyes adatok szerint 1903-ban, másokban 1904-ben - orvosi oklevelet szerzett. 1906-tól Bécsben, 1907-től Budapesten dolgozott a katonaságnál mint főorvos, később mint ezredorvos. 1922-ben kapott orvosi képesítést a budapesti egyetem orvosi karán. Ő lett az első, kizárólagosan kardiológus magántanár - addig még nem volt önálló terület a szívgyógyászat, előtte általában a „mellkasi bajok” vagy a „szív- és tüdőbetegségek terápiájából” nyerték el ezt a képesítést. Ő azonban - többed magával - e fokozatra már „a szív és vérereknek bajai és ezek orvoslástana, különös tekintettel a physikai orvoslásmódokra” tárgyköréből habilitált. A harmincas évek végén kapta meg az egyetemi rendkívüli tanári titulust.[m 1] Ez egyben a balatonfüredi szívszanatórium rangjának az elismerését is jelentette. 1944 és 1958 között gyakran jelentek meg publikációi az újságokban.

Adyval először a Városmajor Szanatóriumban találkozott, amely intézménynek 1912 tavaszán, Kétly Károly professzor javaslatára került az élére. Az I. világháborúban katonaorvos, majd törzsorvosi ranggal nyugállományba helyezték. Ebben az időben vált Füred fürdőtelepe teljes mértékben katonakórházzá, ahol a sebesültek rehabilitációját végezték. Így lett 1915-től a szívszanatórium igazgató-főorvosa 1952-ig, mikor is állásából felmentették. Rabindranath Tagore Nobel-díjas indiai költőt is ő kezelte 1926-ban, sikerrel, melyről egy angol nyelven neki ajánlott fénykép és egy sétány tanúskodik. Régi balatonfüredi Mangold-hagyományként (mivel Mangold Henrik főorvos volt a kezdeményezője) könyvet írt a szőlőgyógymódról. Megszervezte a Balatonfüredi Napokat, amelyeken az ország legkiválóbb szakemberei tartottak előadást. Az 1936-ban megjelent, az „Idült szívelégtelenség” című munkáját, maga - még az EKG-korszak előtti - korában, az orvosi gyakorlatban való hasznossága miatt tartották fontosnak. Nagy hangsúlyt kaptak benne a szénsavas és egyéb fürdők, kiegészítve a szőlőkúrával.

1956-ig magánorvosként működött, majd kivándorolt a családja után Amerikába, ahol az 1958-ban bekövetkezett halála is érte.

MűveiSzerkesztés

1929 és 1940 között számos cikke megjelent az Orvosi Hetilap hasábjain. Főbb művei:

  • Balatonfüred gyógytényezői és gyógyjavallatai (Orvosi Hetilap, 1913)
  • A balatoni szőlőgyógymód (A Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság kiadása, 1933)
  • Idült szívelégtelenségek (Bp., 1936)

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Rendkívüli tanár: „Rendkívüli tanárok azok, kik e minőségükben a rendes tanárokkal egyenlő képesítettség mellett, meghatározott időre, vagy bár meghatározatlan időre, de bizonyos kijelölt időben való felmondhatással választatnak meg, a nem végleg rendszeresített tanszékekre rendszerint oly tantárgyak előadására, melyek ha nem feltétlenül szükségesek, de előadatásuk kívánatos. − Továbbá a rendkívüli tanárok választhatók valamely fő vagy legalább rendszeresített tantárgy többszörös képviseltetésére; és üresedések esetén ideiglenesen megbízhatók akár főtantárgyaknák a rendes tanárok helyett is előadásával.” (Forrás: Molnár Aladár: A köznevelés és közoktatás szervezetének szabályzata a magyar reformált egyházban (javaslat), Debrecen 1879)

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés