Északi szöcskeegér

emlősfaj
(Sicista betulina szócikkből átirányítva)

Az északi szöcskeegér (Sicista betulina) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül az ugróegérfélék (Dipodidae) családjába tartozó faj.

Északi szöcskeegér
Lettországi példány
Lettországi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Csoport: Glires
Rend: Rágcsálók (Rodentia)
Alrend: Egéralkatúak (Myomorpha)
Öregcsalád: Dipodoidea
Család: Ugróegérfélék (Dipodidae)
Alcsalád: Csíkosegérformák (Sicistinae)
Nem: Sicista
Gray, 1827
Faj: S. betulina
Tudományos név
Sicista betulina
Pallas, 1779
Szinonimák
  • Sicista montana Méhely, 1913
  • Sicista norvegica Chaworth-Musters, 1927
  • Sicista taigica Stroganov & Potapkina, 1950
  • Sicista tatricus Méhely, 1913
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Északi szöcskeegér témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi szöcskeegér témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Az északi szöcskeegér főleg Ázsia területén található meg, de állományai Európa keleti, északi és középső részén is vannak. Ez a Közép-Európában nagyon ritka faj térségünk északi részén helyenként, mindenekelőtt a tűlevelű erdőkben fordul elő, délebbre viszont a hegy- és dombvidék aljnövényzetben gazdag lombos erdeit részesíti előnyben. 1600 méter magasságig fordul elő.

Megjelenése szerkesztés

Az állat testhossza 5-7 centiméter, farokhossza 8-10,5 centiméter és testtömege 5-13 gramm. Füle 1-1,5 centiméter, koponyája 1,6-1,9 centiméter hosszúságú. Felső állkapcsában 4-4, az alsóban 3-3 gyökeres zápfoga van, melyek rágófelülete gumós. A négy metszőfoggal így fogainak száma 18. Ennek a nagyon apró rágcsálónak jellemzője a hosszú farok (körülbelül másfélszerese a test hosszának), melyet rendszerint magasra emelve hord, és mászkálás közben egyensúlyozásra és támaszként alkalmazza (a szó szoros értelemben azonban nem fogófarok). Ismertetőjele még a háta közepén végigfutó fekete csík, amely a feje tetejétől (szemmagasságból) egészen a farok tövéig nyúlik. Felül szürkésbarna, a hasoldala valamivel világosabb.

Életmódja szerkesztés

Az északi szöcskeegér túlnyomóan szürkületkor és éjszaka aktív. Nemcsak a földön mozog, gyakran mászik fel gallyakra, bokrokra, a sűrű növényzet között sokat és ügyesen kúszik. Úgy tűnik, különösen kedveli a nyíreseket, innen kapta régebbi nevét is (nyíregér). Alkalmilag az aljnövényzetben gazdag, nedves rétekkel tarkított ligetes területeken is előfordul. Erdei gyümölcsöket (szamóca, áfonya, szeder, málna...) valamint magvakat, esetenként rovarokat is fogyaszt. Gömbölyű nyári fészkét általában a földfelszín felett építi, néha faodúban vagy kis mélyedésekben, a földön. A telet maga ásta lyukban, a föld alatt tölti, ilyenkor testhőmérséklete jelentősen lecsökken. Téli álma októbertől májusig tart. Szaporodása hasonló a többi egérfajéhoz.

Források szerkesztés