Sigriswil

Sigriswil község Svájcban, Bern kanton Thun közigazgatási körzetében.

Sigriswil
Sigriswil címere
Közigazgatás
Ország	Svájc
Kanton	Bern kanton
Kerület	Thun
Gépkocsijel	BE
Irányítószám	3655
Körzethívószám	033
Testvérvárosok	Lista Lutry Villa General Belgrano
Népesség
Teljes népesség	4832 fő (2018. dec. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	810 m
Terület	55,34 55,41 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 42′ 59″, k. h. 7° 43′ 00″46.716388888889, 7.7166666666667
weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sigriswil témájú médiaállományokat.

Nevének eredete

A Sigriswil név az ófelnémet Sigiheri vagy Sigirih személynévből és a -wilari (kis falu, falucska) végződésű helynévből tevődik össze.

Földrajza

Sigriswil 11 faluból álló község, melynek nagy része a Thuni-tó jobb partja fölötti napos teraszon fekszik. A partjától (560 m) felfelé húzódik a Kékestetőig (1392 m) és a Sigriswilergratig (Sigriswiler Rothorn 2051 m). A település kisebb (hátsó) része a Blueme északi és keleti lejtőin, valamint a hátsó Sigriswilergrat nyugati lejtőjén fekszik, és a Zulg vízgyűjtő területéhez tartozik, amely csak Thun után ömlik az Aare-ba.

A településhez tartozó falvak:

• Aeschlen ob Gunten,
• Gunten,
• Meiersmaad,
• Merligen,
• Ringoldswil,
• Schwanden,
• Sigriswil,
• Tschingel ob Gunten,
• Wiler,
• Endorf,
• Reust és
• Justistal.

A falu története

Korai történelem

A település és környéke már a kőkorszakban lakott hely volt. Kőkori lelet Guntenben, bronzkori leletek Merligenben, Guntenben, Ringoldswilben és Justistalban kerültek felszínre. A Sigriswil-Ringoldswil - Im Sackban talált, kora bronzkori fegyverleletek különös tudományos jelentőséggel bírnak. Több ott talált peremes balta adta a "Sigriswil-típus" nevét. A hely- és mezőnevek arra utalnak, hogy a területet az alemann időkben rekultiválták.

Középkor

A 10. században a község területe a Sváb Hercegséghez, a 11. században a Felső-Burgundiai Királysághoz tartozott, amellyel 1033-ban Sigriswil újra csatlakozott a birodalomhoz. A következő évszázadokban az eredetileg szabad földművesek világi és egyházi földesuraktól váltak függővé. A 13. században Sigriswil a feudális jog alapján az oberhofeni bárósághoz tartozott. I. Habsburg Albert meggyilkolása (1308) után, amelyben III. eschenbachi Walter közreműködött, Oberhofen és így Sigriswil is osztrák uralom alá került. 1313-ban Sigriswil kyburg-családi hűbérbirtok lett, 1323-ban eladták Bernnek, majd visszaszerzi hűbérbirtokát. 1347-ben a hochwaldi regálét megvásárolták a (eladósodott) Kyburg-Burgdorfi gróf Eberhard II-től (Sigriswil szabadságlevél); 1406 berni uralom; 1471-ig szabadbirtok Steffisburggal együtt, majd külön udvar 1798-ig. 1627 Justistal beolvadt a község területébe. A helvét korszakban Oberland kanton része lett, 1803-tól 1832-ig pedig ismét szabad bíróság.

Az eredeti község tisztán gazdasági vagyon- és földhasználati közösség; az uradalmi igazgatás keretében kisebb joghatóságot kapott. A 15. században erős bevándorlás volt, és az őslakosokat belsőleg elzárták az újonnan érkezettektől.

Reformáció

1525-ben Albrecht Vogt interlakeni kanonokot Sigriswilbe küldték hadnagy-papnak. Részt vett az 1528-as berni disputáción, és ott írta alá a reformáció téziseit. Ezt követően megbízást kapott a reformáció bevezetésére Sigriswilben. A Berni-felvidék más régióival ellentétben Sigriswilben ellenállás nélkül fogadták el a reformációt. 1529-ben minden egyházközségben kórusbíróságot neveztek ki, amely szigorú egyházfegyelmet érvényesített. A sigriswili emberek azonban megtűrték a zarándokutat a Beatus-barlangokhoz. A kormány 1528-ban befalaztatta a barlangokat, a templomot és a zarándokszállót pedig leromboltatta. Az unterwaldi katolikusok azonban nem riadtak vissza a további zarándoklatoktól, és ismét lebontották a falat; a befalazás és lebontás többször is folytatódott. A Beatus-barlangokat övező kultusz ellensúlyozására a berni kormány 1534 és 1535 között egy protestáns református templomot építtetett a Beatenbergre.

Modern idők

1650-ben törvény szabályozta a régi lakosok és az alsóbbrendűek, valamint a felső falvak és Merligen község közötti viszonyt a közös földek tisztázatlan használatára vonatkozóan. 1832-ben az új kantonális önkormányzati törvény miatt új önkormányzati szabályzatot (lakosok önkormányzata) fogadtak el. Az 1831-es új alkotmány azonban mindent úgy hagyott meg az önkormányzati szervezetben, ahogy volt. A polgári birtokok mint magántulajdon anyagi források hiánya miatt érintetlenül maradtak, ezért 1851-ben vegyes önkormányzatot hoztak létre az érdekek kiegyensúlyozására. A 19. század közepén pártharcok folytak az útépítést ellenző liberálisok és konzervatívok között. 1852-ben megépült a Seestrasse egészen Guntenig, 1873-ban meghosszabbították Merligenig, majd az úthálózatot folyamatosan bővítették.

1908-ban a városi közgyűlés úgy döntött, hogy anyagilag hozzájárul a Gunten és Sigriswil közötti kötélvasút építéséhez. A vasút anyagi ráfordításai azonban túl nagynak bizonyultak, és 1914-ben az autós közlekedés mellett döntöttek. A 19. század végén a posta és a távíró, a 20. század elején pedig a telefonkapcsolat érte el a települést. A 19. század második felében az önkormányzat további feladatai közé tartozott a patakok stabilizálása, az erdőtelepítés, a földmérési munkálatok, a vízgyűjtők és az iskolaépítés. 1898-ban Merligenben falutűz pusztított, amely a falu egy részét elpusztította.

Sigriswil temploma

Sigriswil első templomát 1000 körül építtette Rudolf II von Hochburgund (Strättliger Chronik); a reformációig a konstanzi egyházmegyéhez tartozott; patronátusa a 13. században a Bremgarteni nemesek, Burkhard von Unspunnen és mások, 1222-től az Interlakeni apátság; a reformáció után Bern, de saját kórusbírósággal. A 15. század közepén átépítették (késő gótikus alapok), 1678/79 új épület protestáns prédikáló templom stílusában. További felújítások 1784-ben, 1838-ban, 1866-ban és 1957-ben; védőszentje Szent Gallus. 1937 A merligeni templom felszentelése.

A lelkészek: Christoph Pfäfferlin (1555-1565) humanistaként és botanikusként, Gottlieb Jakob Kuhn (1799-1806) költőként és Karl Howald (1833-1869) krónikásként hagytak nyomot szolgálatukon túl is. 1925-ben Gottlieb Jakob Kuhn 150. születésnapjára emlékezve egy Hermann Hubacher által készített bronz domborművet helyeztek el a templom bejáratától jobbra.

Gazdaság

A mezőgazdaság eredetileg hárommezős gazdálkodás volt szabad gazdákkal. A szőlőtermesztés a Thuni-tónál valószínűleg a római korban kezdődött. A község önellátása kenyérből és borból. A 18. században a füves gazdálkodás bevezetése (istálló takarmányozás), a tejtermelés és a vetésforgó növelése, valamint a burgonya bevezetése és a szántóföldi gazdálkodás visszaszorulása. A szőlőtermesztés hanyatlása a 18. század végén a szőlőtőkék elfajulása miatt. 1851-ben és 1858-ban védő rendelkezések és egy új erdőtörvény szabályozza az erdőhasználatot, és véget vet a mezőgazdaság túlzott kizsákmányolásának. A 20. században a gazdaságok csökkenése és bővülése, a tehénállomány növekedése és a szántóterületek további csökkenése.

A 19. század elejéig a mezőgazdaság marad a fő gazdasági ág; 1831-ben bevezetik a kereskedelem szabadságát, növekszik a vendéglátás és a kereskedelem; 1858-ban megindul az idegenforgalom (első reklámfüzet). A 20. században Sigriswil már nem tisztán mezőgazdasági település; sokan a szállodaiparban, a kereskedelemben és a közlekedésben, valamint a thuni gyárakban keresik kenyerüket.

Képek

• 
  Gemeindegewölbe
• 
  Sigriswil temploma
• 
  Merligen
• 
  Gunten

Források és irodalom

• Anne-Marie Dubler: Die Region Thun-Oberhofen auf ihrem Weg in den bernischen Staat. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. 66. kötet, 2.sz., 2004, 61–117. oldal
• Wilhelm Gafner: Sigriswil. Sigriswil 1977.
• Matthias Bürgi: Frühe Waldnutzungsformen im Sigriswiler Wald. In: Schweizerische Zeitschrift für Forstwesen. Band 145, 1994, S. 669–676.
• Matthias Bürgi: Spuren in der Sigriswiler Landschaft. In: Jahrbuch vom Thuner- und Brienzersee. 1994b, S. 14–45.
• Anne-Marie Dubler: Die Region Thun-Oberhofen auf ihrem Weg in den bernischen Staat. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. Band 66, Nr. 2, 2004, S. 61–117.
• Wilhelm Gafner: Sigriswil. Sigriswil 1977.
• Max Grütter: Tausendjährige Kirchen am Thuner- und Brienzersee. Paul Haupt, Bern 1956.
• Johann Ulrich Hubschmied: Über Ortsnamen des Amtes Thun. Adolf Schär, Thun 1943.
• Berchtold Lenherr: Wandlungen der bäuerlichen Selbstversorgung im Raum Sigriswil-Schwanden-Beatenberg. In: Berner Zeitschrift für Geschichte und Heimatkunde. Nr. 41, 1979, S. 45–80.
• Thomas Lindt: Kirche Sigriswil. Sigriswil 1985.
• H. Rennefahrt: Das Amt Thun – Eine Heimatkunde. Band 1. Adolf Schär, Thun 1943, Überblick über die staatsrechtliche Entwicklung, S. 197–229.
• Adolf Schär-Ris: Sigriswil: Eine Heimatkunde. Büchler, Bern.
• Adolf Schär-Ris: 1347–1947 – Sechshundert Jahre Sigriswil: Historische Festschrift zum 600jährigen Jubiläum der elf Dörfer der Gemeinde Sigriswil. Sigriswil 1947.
• Adolf Schär-Ris: Sigriswil. Paul Haupt, Bern 1979.
• Bernhard Stettler: Studien zur Geschichte des Obern Aareraums im Früh- und Hochmittelalter. Verlag Stadtkanzlei Thun, Thun 1964.
• Otto Tschumi: Ur- und Frühgeschichte des Amtes Thun. Adolf Schär, Thun 1943.
• Therese Krähenbühl-Müller, Samuel Krähenbühl: Das Justistal und seine Alpen. Weberverlag, Thun 2021.
• Samuel Krähenbühl: Sigriswil - 11 Dörfer, 1 Gemeinde. Weberverlag, Thun 2022.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigriswil című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.