Simaorrú denevérek

emlőscsalád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. szeptember 29.

A simaorrú denevérek (Vespertilionidae) az emlősök (Mammalia) osztályának denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe tartozó család.

Simaorrú denevérek
Evolúciós időszak: Eocén – jelen
Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus)
Közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Denevérek (Chiroptera)
Alrend: Kis denevérek (Microchiroptera)
Család: Vespertilionidae
Gray, 1821
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Simaorrú denevérek témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Simaorrú denevérek témájú médiaállományokat és Simaorrú denevérek témájú kategóriát.

A simaorrú denevérek családja 450 fajt tartalmaz.

Jellemzőik

szerkesztés

E fajok ismertetőjele, hogy orrukról hiányzik az orrlebeny. A fülön fülfedő található. A farok alig, vagy egyáltalán nem nyúlik túl a farokvitorlán. A fül inkább hosszú, mint széles. A téli álom alatt szabadon függeszkednek. Testüket nem fedik el vitorlájukkal. Az ultrahangokat nyitott szájjal, orrukon keresztül bocsátják ki. Az egész világon elterjedtek. A denevérek között a fajokban leggazdagabb családot képezik, Európában hét nemük él: Barbastella, Eptesicus, Myotis, Nyctalus, Pipistrellus, Plecotus, és Vespertilio. A földön is ügyesen járnak. Mivel a simaorrú denevérek testtömege és színezete egyedenként erősen változó, meghatározásuk néha igen nehéz. A telelés során testtömegük körülbelül 20 százalékkal csökken. Alvó- és telelőhelyeiket évtizedekig megtartják. A patkósdenevérekkel ellentétben téli álom alatt nem burkolják be magukat a szárnyukkal, hanem a testük mellé zárják.[1]

Az év folyamán barlangon vagy házon belüli, akár egymástól több kilométerre is lévő váltószállásokat használnak, amelyeket rendszeresen és mindig azonos sorrendben váltogatnak.

Rendszerezés

szerkesztés

A családhoz az alábbi 4 alcsalád tartozik:

 
közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus)
 
barna késeidenevér (Eptesicus fuscus)
 
vörös szőrösfarkú-denevér (Lasiurus borealis)
  • Kerivoulinae (Miller, 1907) - 2 nem és 26 faj tartozik ebbe az alcsaládba
  • Murininae (Miller, 1907) - 3 nem és 38 faj tartozik ebbe az alcsaládba
  • Myotinae (Tate, 1942) - 1 nem és 112 faj tartozik ebbe az alcsaládba
  • Vespertilioninae (Gray, 1821) - 44 nem 274 faj tartozik ebbe az alcsaládba

A korábban idesorolt két következő alcsládot: a Tomopeatinae és a Miniopterinae más családokba helyezték át. A Tomopeatinae alcsalád egyetlen faját a Tomopeas ravust a szelindekdenevérekhez (Molossidae) helyezték át, míg a Miniopterinae alcsaládot családi szintre emeltek, a Miniopteridae név alatt.

  1. Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 80. oldal. ISBN 963-9079-58-8