Simon Elek

Simon Elek (Ozsdola, 1813. március 1. – Kolozsvár, 1882. január 25.) erdélyi magyar jogász, politikus, Kolozsvár polgármestere 1874 és 1880 között.

Simon Elek
Veress Ferenc felvétele
Született	1813. március 1. Ozsdola
Elhunyt	1882. január 25. (68 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogász polgármester politikus
Tisztsége	polgármester (1874–1880, Kolozsvár)
Kolozsvár polgármestere
Hivatali idő 1874 – 1880
Előd	Medgyesi Tivadar
Utód	Haller Károly
A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Elek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pollák Zsigmond metszete (1882)

Életpályája

Iskoláit Marosvásárhelyen a római katolikus gimnáziumban végezte, majd Kolozsváron filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott. A törvénykezési gyakorlatot a marosvásárhelyi királyi táblán szerezte, ahol ügyvédi vizsgát is tett.

1837-ben feleségével Kolozsvárra költözött, ahol ügyvédként kezdett tevékenykedni. A város aljegyzőjévé választották, majd 1841-ben esküdt birtokos polgár lett.

Az 1848-as forradalomban való részvételéért 1851-től 1854-ig Josefstadban tartották fogva, majd Nagyszebenbe internálták. Később visszatérhetett Kolozsvárra, de ügyvédi jogosultságát csak 1858-ban kapta vissza. Ebben az időben családját nehezen tartotta el. 1861-ben egy gyulafehérvári konferencián mint királyi hivatalos személy Erdély Magyarországgal való egyesülését támogatta, olyan hévvel, hogy országos elismerést szerzett. 1863-ban, sok társával együtt ő is megtagadta a szebeni törvénytelen országgyűlésen való részvételt. 1865-ben részt vett az utolsó erdélyi országgyűlésen, ahol Erdély különállásának lehetetlenségét politikai, pénzügyi és nemzetgazdasági érvekkel támasztotta alá.

1867-ben visszavonult a politikától, de a közügyeket azután is szívén viselte, és a város érdekében tevékenykedett. 1874. február 7-én egyhangúlag polgármesterré választották, és ezt a tisztséget közmegelégedéssel 1880. szeptember 20-ig viselte. Kolozsvár történetének megírására 1863-ban 1500 forint összegű alapot hozott létre, amelyet később 2000 forinttal kipótolt. Több ezer könyvet kitévő könyvtárát az ügyvédi kamarának ajándékozta. Főgondnoka volt a kolozsvári római katolikus egyháznak.

Az ő mandátuma idején, 1880-ban hívta meg Kolozsvár városa De Gerando Antoninát az újonnan alapított kolozsvári felsőbb leányiskola igazgatójának.

Torokbetegségben halt meg 1882. január 25-én, miután 1880 nyárán Bécsben sikeresen megműtötték, és egy ideig jól is érezte magát. Január 27-én temették el felesége, két fia, két lánya, vejei, unokái és nagy számú kolozsvári polgár nagy részvéte mellett.

Forrás

• Simon Elek (1813–1882), Vasárnapi Újság, 1882. február 5. Online hozzáférés

Kapcsolódó szócikkek

• Kolozsvár polgármestereinek listája