Sipos Iván

(1897-1937) erdélyi magyar költő, író, újságíró

Sipos Iván (Nagyvárad, 1897. június 18.Budapest, 1938. április 8.[1]) erdélyi magyar költő, író, újságíró.

Sipos Iván
Élete
Született 1897. június 18.
Nagyvárad
Elhunyt 1938. április 8. (40 évesen)
Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Szülei Sipos János és Lohinszky Paula voltak. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd Debrecenben folytatta. Itt érettségizett (1915), utána a frontra vitték, ahonnan sérülten egy pesti kórházba került. Diákkorában a Debreceni Nagy Újságban és a Debreceni Független Újságban közölt. 1916-tól 1919-ig a Délmagyarországnál dolgozott, közben a Szeged és Vidékében is publikált. Radikális forradalmi magatartása miatt 1919 áprilisában kiutasították Szegedről. Egy ideig a Tanácsköztársaság sajtóosztályán dolgozott Budapesten, de a kommunisták is letartóztatták. Világnézetéről a Tűz 1919. március 22-i számában vallott. Később újságíróként dolgozott Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és végül Nagyváradon.

Tárcákat, verseket közölt a Tavaszban és a Magyar Szóban, ez utóbbinak szerkesztője is volt. Itt jelent meg dokumentumértékű esszéje a novemberi forradalomról (A túlsó partról! Vérrel mocskolt fehér lobogó. Magyar Szó, 1920/2). E két lap megszűnte után a Nagyváradi Napló munkatársa volt, majd próbálkozott Aradon és 1924-ben Kolozsváron, ahol Hétfői Újság címmel lapot próbált kiadni. Végül 1924-ben Hollandiába távozott, onnan tudósította a Szabadságot és a Nagyváradi Naplót. 1924 végén visszatért Budapestre, a Magyar Újság, a Tolnai Világlapjában és a Délibábban közölt. A császár szakálla c. novellája a Nyugat 1926-os pályázatán dicséretben részesült.

MűveiSzerkesztés

  • Új oltár zsámolyánál (versek, Szeged, 1916);
  • Lázárok az úton (novellák. Nagyvárad, 1920);
  • Vörös kilenc (regény. Budapest, 1926. Legjobb könyvek);
  • A császár szakálla (regény, Budapest, 1927. Tolnai regénytára);
  • Ember a kereszten. I–II. (regény, Kašovice, 1928; 2. kiad. Budapest, 1930);
  • Árnyékok a szívben (három kisregény, Budapest, 1928; 2. kiad. Budapest, 1930);
  • Éjjeli pillangó (Budapest, 1930);
  • Halálos út (regény, Budapest, 1932);
  • Ötszáz pengővel kezdődik (regény, Budapest, 1935);
  • Földön, vízen, levegőben (regény, Budapest, 1935).

Naplótöredékei az első világháború éveiből (1914–15) hagyatékában maradtak.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Juhász Gyula: Bírálat helyett – Sipos Iván könyvére (vers, Szeged és Vidéke, 1916. szeptember 4.).
  • Tóth Árpád: Új oltár zsámolyánál. Nyugat, 1917. I. 852. Újraközölve Tóth Árpád összes művei. 4. Budapest, 1969.
  • (gy. m.): Árnyékok a szívben. Népszava. 1929. január 5.
  • (Miklós): Egy elköltözött baráthoz. Heti Hírek, 1938. április 22.