Skócai parlamentje (skót gael nyelven Pàrlamaid na h-Alba, skótul The Scots Pairlament) [1][2][3] delegált hatalmú egykamarás nemzeti törvényhozó testülete. Mivel székhelye a főváros, Edinburgh Hollyrood nevű kerületében van, a parlamentet metonimikus névadással Hollyrood néven is emlegetik.[4]

Skót parlament
ScottishParliamentFront.JPG

Alapítva 1999. május 12.
Székhely Scottish Parliament Building
Vezető Alison Johnstone
Elhelyezkedése
Skót parlament (Egyesült Királyság)
Skót parlament
Skót parlament
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 55° 57′ 07″, ny. h. 3° 10′ 30″Koordináták: é. sz. 55° 57′ 07″, ny. h. 3° 10′ 30″
A Skót parlament weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Skót parlament témájú médiaállományokat.

Demokratikusan választott testület 129 taggal. A képviselőit négy évre választják, módosított vegyes arányos képviseleti rendszerben, úgynevezett additional member systemben. A 73 egyéni választókerületet képviselő tagot egyszerű többségi szavazással választják meg. A szavazók egy második szavazattal nyolc közül egy régió pártlistájáról is választhatnak egy jelöltet összesen 56 mandátumra.[5] Utoljára 2016. május 5-én tartottak skót parlamenti választást, és ezen a Skót Nemzeti Párt nyerte el a többséget.

TörténeteSzerkesztés

Az 1707-es szerződés előtt, amely Nagy-Britannia Királyságában egyesítette a Skót Királyságot és az Angol Királyságot, Skóciának önálló törvényhozása volt: Skócia parlamentje. Az egyesülési tárgyalások során a skótok javasolták, hogy maradjon meg egy decentralizált skót parlament is, de az angolok ezt nem fogadták el.[6]

Az ezt követő évszázadokban Skóciát közvetlenül Nagy-Britannia parlamentje (majd nevének megváltozásával az Egyesült Királyság parlamentje) kormányozta Westminster székhellyel. A független parlament, és visszaállításának a követelése azonban a skót nemzeti tudat fontos eleme maradt.[7]

Javaslatok a decentralizálásra, egy "devolúciós" skót törvényhozás létrehozására születtek 1914 előtt, de az első világháború kitörése miatt ezeket félretették.[7] Az 1960-as években azonban felerősödött a skót nacionalizmus, és újra megjelentek a követelések a parlamenti devolúcióra, sőt a függetlenségre is. 1969-ben Harold Wilson munkáspárti kormánya bizottságot hozott létre az alkotmány felülvizsgálatára.[7] A Kilbrandon-bizottság A bizottság egyik fő célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy lehetne több önkormányzást biztosítani Skóciának az Egyesült Királyságon belül.[7] Kilbrandon 1973-ban publikált jelentése arra tett javaslatot, hogy állítsák fel a skót gyűlést, amely a skót belföldi ügyek jórészében törvénykezne.[8]

Ebben az időben fedezték fel az északi-tengeri olajlelőhelyeket. A Skót Nemzeti Párt a "Skócia olaja" szlogennel indított kampányt, miközben – a párttal együtt – megerősödött a követelés Skócai függetlenségére. A párt úgy érvelt, hogy Skócia nem részesül eleget az olajbevételekból.[7] Mindezen események hatására Wilson kormánya 1974-ben elkötelezte magát, hogy hogy létrehoznak valamiféle önálló törvényhozást Skócia számára.[7] Az Egyesült Királyság parlamentje azonban csak 1978-ban fogadott el erről jogszabályt.

Az 1978-as Skócia-törvény Edinburgh-ban működő választott gyűlés felállítását rendelte el, amennyiben az 1979. március 1-én tartandó népszavazáson az összes választó legalább 40 százaléka támogatja ezt. Az 1979-es devolúciós népszavazáson azonban a javaslat elbukott. A szavazók 51,6%-a ugyan támogatta, de 63,6%-os részvétel mellett, ez az összes szavazónak csak a 32,9%-át jelentette.[9]

Az 1980-as és 1990-es években nőtt a skót parlament létrehozásának a támogatottsága, részben mert ebben az időszakban a Konzervatív Pártvolt kormányon, miközben a skótok többnyire nem konzervatív képviselőket választottak.[7] A népszavazási kudarc után lobbiként létrehozták a Kampány a Skót Gyűlésért csoportot, és ez a szövetkezés 1989-ben a Skót Alkotmányos Konvenció megalapításához vezetett skót egyházak és politikai pártok részvételével. A Konvenció 1995-ben publikált tervezete lefektette a későbbi skót parlament alapjait.[10]

Zászlók a skót parlament bejáratánál

A devolúció a Munkáspárt programjának része maradt, és 1997 májusában ők kerültek hatalomra Tony Blair vezetésével.[7] 1997 szeptemberében megtartották a második skót devolúciós népszavazást, amely az adóváltoztatási joggal is rendelkező, edinburgh-i székhelyű skót parlament létrehozása mellett döntött.[11] 1999. május 6-án megtartották az első választásokat, és július 1-én a Westminster átruházta a szükséges jogokat az új skót parlamentre.[12]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Makkin Yer Voice Heard in the Scottish Pairlament. Scottish Parliament. [2007. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 10.)
  2. SPCB Leid Policy (PDF). Scottish Parliament. (Hozzáférés: 2007. február 10.)
  3. The Scots for Scottish is in fact Scots
  4. Scottish Parliament Word Bank. Scottish Parliament. [2005. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 14.)
  5. How the Scottish Parliament works. Scottish Parliament, 2014. október 1. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
  6. The Last Parliament of Scotland 1703–1707”, BBC (Hozzáférés ideje: 2006. október 15.) 
  7. a b c d e f g h The Devolution Debate (1997) – This Century”, BBC (Hozzáférés ideje: 2006. október 13.) 
  8. Papers reveal devolution warnings”, BBC News, 2005. január 1. (Hozzáférés ideje: 2006. november 24.) 
  9. The 1979 Referendums”, The Holyrood Inquiry (Hozzáférés ideje: 2006. augusztus 21.) 
  10. Peter Fraser: Events Prior to 1 May 1997. The Holyrood Inquiry, 2004. október 15. [2004. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 17.)
  11. Past Referendums – Scotland 1997. The Electoral Commission. [2006. december 7-i dátummal az endums/Scotland1997.cfm eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 17.)
  12. Morgan, Bryn: House of Commons Research Paper – Scottish Parliament Elections: 6 May 1999. House of Commons Library, 1999. október 8. (Hozzáférés: 2016. július 2.)

OlvasmányokSzerkesztés

  • Balfour, A & McCrone, G (2005): Creating a Scottish Parliament, StudioLR, ISBN 0-9550016-0-9
  • Burrows, N (1999): "Unfinished Business – The Scotland Act 1998", Modern Law Review, Vol. 62, No. 2 (March 1999), pp. 241–260
  • Centre for Scottish Public Policy (1999): A Guide to the Scottish Parliament: The Shape of Things to Come, The Stationery Office Books", ISBN 0-11-497231-1
  • Dardanelli, P (2005): Between Two Unions: Europeanisation and Scottish Devolution, Manchester University Press, ISBN 0-7190-7080-5
  • Kingdom, J (1999): Government and Politics in Britain, An Introduction, Polity, ISBN 0-7456-1720-4
  • MacLean, B (2005): Getting It Together: Scottish Parliament, Luath Press Ltd, ISBN 1-905222-02-5
  • McFadden, J & Lazarowicz, M (2003): The Scottish Parliament: An Introduction, LexisNexis UK, ISBN 0-406-96957-4
  • Murkens, E; Jones, P & Keating, M (2002): Scottish Independence: A Practical Guide, Edinburgh University Press, ISBN 0-7486-1699-3
  • Taylor, Brian (1999): The Scottish Parliament, Polygon, Edinburgh, ISBN 1-902930-12-6
  • Taylor, Brian (2002): The Scottish Parliament: The Road to Devolution, Edinburgh University Press, ISBN 0-7486-1759-0
  • Young, John R. (1996): The Scottish Parliament, 1639–1661: A Political and Constitutional, Edinburgh: John Donald Publishers ISBN 0-85976-412-5

Külső hivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Scottish Parliament című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.