Főmenü megnyitása

Slano falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Dubrovačko primorje község közigazgatási székhelye.

Slano
Slano látképe
Slano látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovačko primorje
Jogállás falu
Irányítószám 20232
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség579 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság13 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Slano (Horvátország)
Slano
Slano
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 47′ 15″, k. h. 17° 53′ 30″Koordináták: é. sz. 42° 47′ 15″, k. h. 17° 53′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Slano témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

A Dubrovnik városától légvonalban 22, közúton 34 km-re északnyugatra a tengermelléken, az azonos nevű öbölben, a 8-as számú Adria-parti főút mentén fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Slano területe már ősidők óta lakott. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Településeikből és halomsírjaikból jó néhány megtalálható Slano terültén is. Az illírek erődített települései álltak Slano határában a Gradac, Oštri Gradac, Neprobić és Gradina nevű magaslatokon. Halomsírjaik közül mintegy 25 található a település határában többek között Oštri Gradac alatt, Golićon, Kadinicán és Kučalin Donál. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A Dubrovniki tengermellék hét plébániájával Zahumljéhez tartozott. Része volt Ošlje is, ahol kezdetben a zsupán székelt, aki bírói, katonai, közigazgatási és gazdasági hatalommal rendelkezett. Miután a zsupán Slanoba települt át ez a település lett az egész Dubrovniki tengermellék központja. A horvátok ősei ebben az időszakban vették fel a keresztséget. Ennek máig fennmaradt emlékei a slanoi Szent Jeromos templom és a ferences kolostor épületének óhorvát indás díszítései.

1399-ben a Dubrovniki tengermellék a Raguzai Köztársaság része lett, amely 1500 aranydukátért megvásárolta Ostoja bosnyák királytól. Az újonnan megszerzett területre a raguzai nagytanács rögtön kormányzót küldött, aki a közigazgatási és bírói hatalmat képviselte. Az első kormányzó Lorenzo de Bodacia lett, aki 1399. május 23-tól látta el feladatát. Slano mint a kormányzó székhelye a tengermellék legfontosabb településévé vált. A település legszebb fekvésű helyére csakhamar felépítették a kormányzói palotát. A palotában volt a tömlöc, udvarán pedig a szégyenoszlop, ahová az elítélteket a testi fenyítésekhez kötözték. A Raguzai Köztársaság idejében Slano a köztársaság egyik legfontosabb települése lett, kikötője nemzetközi jelentőséggel bírt, volt hajóépítő üzeme, sóraktára, állandó hajójárat kötötte össze Raguzával, a mai Dubrovnikkal, élénk kereskedelmet folytatott. A legfontosabb árucikkek a só, a gabona és a szarvasmarha voltak. Lakói, tengerészei, mesteremberei raguzai polgároknak számítottak. Sok gazdag slanoi polgárnak volt Raguzában saját palotája. A 16. század a slanoi hajózás virágkora volt. Slanonak ekkor 32 hajója volt, melyek közül kitűntek a karakák. Több ismert tengerészcsalád élt a településen, a slanoi tengerész közül hatan egészen az admirálisi rangig jutottak. Többen közülük saját hajóikkal spanyol zászló alatt hajóztak és részei voltak a Győzhetetlen Armadának. A legismertebb nemesi család az Ohmučević volt, akik tengerészeket, írókat, kormányzókat és diplomatákat adtak a köztársaságnak. Petar Ohmučević 1596-ban admirálisként 12 hadihajó és 320 ember felett rendelkezett. A Raguzai Köztársaság idejében épültek Slanon a Szent Jeromos, a Szent Balázs és a Szent Rókus templomok tele híres mesterek által készített értékes művészeti alkotásokkal. Közülük sajnos nagyon sok megsemmisült, vagy megsérült a délszláv háború idejében. Az itt született híres mesterek közül meg kell említeni Nikola Božidarevićet, aki a Slano melletti Kručici településről származott és több értékes művét őrzik a dubrovniki templomok.

A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1818-ban dalmáciai látogatása során I. Ferenc császár Slanon szállt meg egy éjszakára. 1836-ban a ferences kolostorban megnyílt az első fiúiskola, majd 1890-től megindult a leány oktatás is. Az osztrák uralom idején történt Slanon az öbölpart kiépítése, Usječniktől megépült a vízvezeték és a Slanotól Zavaláig vezető út. Megkezdődött a burgonya, a dalmátvirág, a dohány termesztése, nőtt a szőlő és olajbogyó termesztés, megkezdődött a dalmátvirág, a zsálya és a babér kivitele az európai országokba és Amerikába. 1857-ben 487, 1910-ben 501 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után felépült a közösségi ház és az iskola. 1966-ban megépült az Adria-parti főút, majd ezt követően fellendült a turizmus, mely elősegítette a tengerparti települések fejlődését. Slano növelte a szálláshelyek kapacitását és fejlesztette az infrastruktúrát. A korábbi halfeldolgozó üzem alapjain felépítették az Admiral szállodát, felépült az Osmine szálloda, a Kolarin szálló, éttermek és magánházak épültek. A délszláv háború előestéjén a szállodák kapacitása elérte az 1000 férőhelyet, a magánszállásoké a 800-at, az autóskempingeké pedig a 2000-et. A szállodák és éttermek sok állandó és szezonális munkavállalót foglalkoztattak kiváltva a háztáji mezőgazdasági termelést. Ebben a kedvező gazdasági helyzetben érte a Dubrovniki tengermelléket 1991. október 1-jén a jugoszláv hadsereg támadása. Slanot október 4-én foglalta el a hadsereg, mely kifosztotta és felgyújtotta a települést. A lakosságnak 15 településről kellett elmenekülnie. A megszállás 8 hónapja alatt 119 személy esett az erőszak áldozatául, míg a környező területeken évszázadok alkotásai semmisültek meg. A háború után rögtön elkezdődött az újjáépítés. 1997-ben megalakult Dubrovačko primorje község, melynek Slano lett a székhelye. A településnek 2011-ben 579 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
487 461 459 507 510 501 399 443 434 430 471 464 426 512 552 579

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Szent Balázs plébániatemplom 1758-ban épült a régi, még 1407-ben a plébánia alapításakor épített, azonos titulusú templom helyén. A templom kapcsolódik a plébániaházhoz, mellyel együtt 1934-ben, majd 2008-ban megújították.
  • A ferences templom és kolostor a településtől délre fekvő magaslaton áll, ahonnan ellenőrizni lehetett a környező tengeri és szárazföldi területeket. A Raguzai Köztársaság rögtön a terület megszerzése után 1399-ben behívta a boszniai ferenceseket, hogy itt kolostort építsenek. A kolostor építtetője a raguzai Lisac család, a Szent Jeromos templomot pedig a Gradić család építette 1420-ban. Erről a templom homlokzatán látható hexaméteres feliratú kőtábla emlékezik meg. Az épületegyüttes (mely a templomból, a harangtoronyból, a sekrestyéből és a négy épületszárnyú kolostorból áll) teljes felépítése 1461-ben fejeződött be. A templom egyhajós, négyszögletes szentéllyel, gótikus csúcsíves boltozattal. A hajóban hét mellékoltár található, melyet ismert slanoi családok építtettek. A kórus padjait 1573-ban Paolo Gradi építtette. A fából faragott, aranyozott főoltár a 16. század második felében készült, ismeretlen mester alkotása. Berendezéséből említésre méltó egy 1525-ben készített, fából faragott aranyozott feszület Szűz Mária és Szent János apostol alakjával, valamint a 17. századi Mária mennybevétele oltárkép, mely Claudio Ridolfi alkotása. A sekrestyében található Szűz Máriát gyermekével, Szent Kozma és Damján vértanúkkal és donátorokkal ábrázoló kép a 16. század végén készült, ismeretlen mester műve.
  • A Kormányzói palota a 15. században épült, a település északkeleti részén áll. 1806-ban a francia megszállás idején lerombolták, de később újjáépítették.
  • Az Ohmučević palota a 16. században épült, a település északkeleti részén áll. A családot a 15. századtól említik a településen, a legismertebb és legősibb család ezen a vidéken. A Raguzai Köztársaság idejében híres tengerészek és hajótulajdonosok voltak.
  • A Grgurići Szent Rókus templom 1650-ben épült, a település északnyugati részén áll. négyszög alaprajzú épület négyszögletes szentéllyel, melyhez délről csatlakozik a sekrestye. A kóruson látható felirat szerint a templomot az 1527-es nagy pestisjárvány után fogadalomból építtette Marko Gradić fia Tonko és Szent Rókus, valamint Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére. Oltárképét a neves németalföldi mester Marten de Vos festette a 16. század végén.
  • A slanoi temetőben álló Kármelhegyi boldogasszony kápolna 1895-ben épült
  • Villa rustica maradványai
  • Neprobić-vár ókori lelőhely
  • Kora román épületegyüttes maradványai
  • Oštri Gradac - ókori várromok
  • Gradac - ókori várromok
  • Slađenovići - Szent János templom (16. század).
  • Banja - Annunciáta templom (16. század).
  • Banjai templom és kolostorromok

GazdaságSzerkesztés

A helyi gazdaság fő hajtóereje a turizmus. A turizmus további fejlesztése érdekében 2014 októberében megkezdődött a vitorláskikötő építése 200 kikötőhellyel. Slanonak két szállodája van az Admiral és az Osmine.

GalériaSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Slano témájú médiaállományokat.