A terület eredete a [[11. század]]ig nyúlik vissza. [[latin nyelv]]ű forrásokból kapunk ismeretet a lakosságról. A ''„sclavus”'' elnevezést használják ezek a dokumentumok a [[Felsőlendva]] és [[Muraszombat]] területén élő szlovénokra, ez érthetően [[szlávokszláv népek|szlávot]]. Egyértelműen nem sorolták be sokáig ezen etnikumot. A szlovének területileg két vármegyében [[Vas vármegye|Vasban]] és [[Zala vármegye|Zalában]] helyezkedtek el és négy fő település köré csoportosultak. Ezek voltak a már említett Muraszombat és Felsőlendva, a másik [[Lendva|Alsólendva]] (középkori nevén ''Lindva'') és [[Szentgotthárd]]. Utóbbi település a ma is Magyarországhoz tartozó Vendvidéken létesült, ahol [[1183]]-ban, [[Franciaország]]ból behívott ciszter szerzetesek alapítottak kolostort és itt jött létre egy újabb apátság. A Gotthárdtól nyugatra fekvő területek részben mocsaras és lakatlan földek voltak. Ez a terület a szomszédos határvédő [[Őrség]] nevű tájegység gyepűelvét képezte. Éppen ezért a Mura vidékéről, sőt a német uralom alá tartozó szlovének részéről és [[Horvátország]]ból is telepítettek szlovéneket birtokuk megművelésére, kibővítve ezzel a magyarországi szlovén területeket.<br>
A vidék legjelentősebb települése Felsőlendva volt, ahol egy várkastély épült a [[14. század]] folyamán, s ez volt a terület bástyája.
