„II. Konrád német-római császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
30. sor:
==Élete==
===Ifjúsága===
Henrik speyeri gróf ([[971]] – [[995]]) és Elzászi Adelheid fiaként született. Henrik, Luitgard unokája volt, Luitgard pedig [[I. Ottó német-római császár]]
===Kezdeti bajok===
== II. Konrád király ==▼
Megkoronázását követően szinte azonnal megindult az ilyenkor már szokásosnak tekinthető ellenségeskedés.<ref name=csaszarok/> [[III. Rudolf burgund király]] felmondta a még II. Henrikkel kötött örökösödési szerződést, de miután Konrád elfoglalta [[Bázel]]t, újra elismerte azt.<ref name=csaszarok/>
A birodalmon belül [[I. Gozelo alós-lotharingiai herceg]] és [[II. Ernő sváb herceg]] támadt a királyi hatalom ellen.<ref name=csaszarok/> Henrik halálát kihasználva a lengyel [[I. Boleszláv lengyel király|Vitéz Boleszláv]] [[1025]]-ben királlyá koronáztatta magát, utóda, [[II. Mieszko lengyel fejedelem|II. Mieszko]] birodalmi területeket pusztított.<ref name=csaszarok/> Itália lázongott, támadásra készült a dán és a francia király is.<ref name=csaszarok/>
Konrád ebben a helyzetben először észak felől biztosította magát Schleswignek Dánia javára történő átadásával [[1025]]-ben<ref>''Weiszhár'', 42–43. oldal</ref>, majd hódoltatta Gozelot és Ernőt.<ref name=csaszarok43>''Weiszhár'', 43. oldal</ref>
===Itália===
[[1026]]-ban Aribert milánói érsek hívására elindult első itáliai hadjáratára.<ref name=csaszarok43/> Milánóban lombard királlyá, majd Rómában – a ravennai felkelés leverését és [[Pavia]] elfoglalását követően – [[XIX. János pápa]] császárrá koronázta [[1027]]-ben.<ref name=csaszarok43/> A longobárd hercegek alávetésével a félsziget déli részén is biztosította a birodalom jogait.<ref name=csaszarok43/>
[[1028]]-ban fiát, [[III. Henrik német-római császár|Henriket]] megválasztatta német királlyá.
===Belső lázadások===
Itáliából hazaérkezvén, Ernő – és a koronáról annak idején lemondó Frank Konrád – [[1026]]-ban újra kezdett lázadásával kellett megküzdenie.<ref name=csaszarok43/> Ebben a harcban, akárcsak majd a későbbiekben is, fő támogatói a lovagok voltak, akiknek számára ő tette lehetővé hűbérbirtokaik örökölhetőségét.<ref name=csaszarok43/> Ernőt [[1027]]-ben megfosztotta trónjától és fogságba vetette, de a harcok csak [[1030]]-ban, a közben szabadon engedett herceg halálával értek véget.<ref name=csaszarok43/>
===Az első lengyel hadjárat===
A császár [[1029]]-ben a trónkövetelő [[Veszprém lengyel fejedelem|Veszprém]] oldalán – sikertelenül – beavatkozott a lengyel trónviszályba, válaszképpen II. Mieszko megtámadta Szászországot.<ref name=csaszarok43/>
===Magyarországi hadjárat===
Konrádot nagyhatalmi elképzelései [[1030]]-ban [[Magyarország]] megtámadására sarkallták, annak hűbéri hódoltatása céljából.<ref name=csaszarok43/> Erre a [[Fischa]] és [[Lajta]] folyók közti magyar határterületekre apránként beszivárgó és azt megszálló bajor telepesek zaklatását hozta fel ürügyül.<ref name=csaszarok43/> [[I. István magyar király]] a felperzselt föld taktikáját alkalmazva visszaverte, sőt Bécsnél be is kerítette és megadásra kényszerítette a császár seregét. A békekötés ([[1031]]) eredményeként Konrádnak a Lajta–Fischa közét, valamint a [[Morva]] folyó egy kisebb területsávját is át kellett engednie a magyar királynak.<ref name=csaszarok43/>
===A második lengyel hadjárat===
Ugyancsak [[1031]]-ben Konrád másodszor is megtámadta Lengyelországot – immár sikeresen.<ref name=csaszarok43/> [[Lausitz]] ismét birodalmi birtok lett, Veszprém pedig elismerte hűbérurának Konrádot.<ref name=csaszarok43/> Miután utóbbit [[1032]]-ben meggyilkolták, a német segítséggel visszatérő Mieszko is kénytelen volt hűbéresküt tenni, valamint lemondani a királyi címről ([[1033]]).<ref name=csaszarok43/>
===Burgundia német kézen===
[[1032]]-ben meghalt III. Rudolf, de országának egy része nem ismerte el örökösének Konrádot.<ref name=csaszarok43/> A felkelő II. Odó champagne-i gróf legyőzése után végül a császár [[1033]]-ban egyesíthette Burgundiát a birodalommal, ám uralmának megkérdőjelezhetetlenségére [[1034]]-ben még egy hadjáratot kellett vezetnie.<ref name=csaszarok43/>
===Csehország===
Beavatkozott a cseh trónviszályba is: itt [[1034]]-ben [[I. Bretiszláv cseh fejedelem|I. Bretiszláv]] mint Cseh- és Morvaország hercege ismerte el fennhatóságát.<ref name=csaszarok43/>
Amikor [[III. Rudolf burgund király|III. Rudolf]] [[Burgundia]] királya 1032. február 2-án meghalt, Konrádra hagyta királyságát. Volt ugyan némely ellenállás a burgundiai és a [[Provence-Alpes-Côte d'Azur|provence]]-i nemesség részéről, de végül is Konrád adófizetői lettek. Ez a királyság, amelyet Konrád utódai idejében [[Arles-i királyság]]nak neveztek, a mai [[Franciaország]] délkeleti részének nagyobbik részét tartalmazta, valamint a mai [[Svájc]] nyugati felét. Nem tartozott ide azonban északon a kis burgundiai hercegség.
47 ⟶ 69 sor:
[[1038]]-ban [[IV. Guaimar salernói herceg]] arra kérte, ítéljen abban a vitában, melybe [[Capua|Capuával]] kapcsolatban keveredett annak urával, [[IV. Pandulf capuai herceg|Pandulf herceggel]], akit Konrád a koronázása után, [[1024]]-ben kiengedett fogságából. Konrád, mikor hallotta, hogy a [[Bizánci Birodalom|bizánci császár]] ugyanezt a felkérést kapta, Dél-Itáliába ment, [[Salerno|Salernóba]] és [[Aversa|Aversába]]. Mivel [[Monte Cassino]] apátját, Theobaldot Pandulf fogságba vetette, Konrád a német Richert nevezte ki apáttá. [[Troia|Troiánál]] utasította Pandulfot, hogy adja vissza a Monte Cassinóból eltulajdonított javakat. Pandulf követségbe küldte feleségét és fiát, hogy békét kérjenek, két részletben 300 font aranyat küldött ajándékba, valamint elküldte egy fiát és egy lányát, hogy Konrád a béke biztosításaként udvarában tartsa őket. A császár elfogadta Pandulf ajánlatát, később azonban Pandulf túszként tartott gyermekei megszöktek Konrád udvarából, Pandulf pedig [[Sant’Agata de’ Goti]] várába zárkózott. Konrád megostromolta és elfoglalta Capuát, majd Guaimarnak adta, akit kinevezett Capua hercegévé, Aversát pedig elismerte a normann [[Ranulf Drengot]] uralma alatti Salernóhoz tartozó grófságként. Pandulf eközben [[Konstantinápoly]]ba szökött. [[Fájl:Grab Konrad II. im Dom zu Speyer.JPG|200px|jobbra|bélyegkép| Konrád sírja a [[speyeri dóm]]ban]]
==
[[1039]]. június 4-én Konrád [[Utrecht]]ben halt meg köszvény következtében. A beleit Utrechtben temették el, holttestét Speyerben helyezték végső nyugalomra.
== II. Konrád politikája ==▼
II. Kongrád mind belső és külső sikereket is elért politikai szinten. Visszaszerezte a [[III. Ottó]] által elveszített [[Elba (folyó)|Elba]] és [[Odera]] közti területeket. Délnyugaton megvette Burgundiát, közben megakadályozta [[Lombardia]] növekedését és biztosította a békét. Konrád türelmes, józan uralkodó volt.
II. Konrád követte [[II. Henrik német-római császár|II. Henrik]] egyházpolitikáját. Területeket adott az egyháznak, egyházi személyek hivatalokat birtokoltak.
| |||