Főmenü megnyitása

Módosítások

a
igazítás
Így megteremtette az alapját a Szauti–Hahninszu szövetség elleni további háborúnak és végső soron a Nílus-völgy egyesítésének. Addig azonban még több évtized telt el. [[Iti-ieb]] szauti papi felügyelő sírjának felirata sikeres ellenakciókról számol be, de sajnos a szöveg nagyon töredékes.
 
II. Antef megkezdte – vagy folytatta – a központosított monarchia kiépítését. Az általa ellenőrzött terület már elég nagy volt, ezért a legdélebbi három szepatot (Tesz-Hor, Honu, To-Konszit) már az általa kinevezett [[nomarkhész]], a [[nehen]]i származású Hetepi vezette. Az új szepat-kormányzók azonban már nem hasonlítottak a korábbi, önállóskodó kormányzókra. Szigorú felügyelet és személyes loyalitáslojalitás jellemezte őket. Hadvezére Heszi fia [[Dzsari]] volt, aki Abdzsut visszafoglalta az északiaktól, majd a győzedelmes előrenyomulást vezette Kebuig. Az ő címei már az óbirodalmi tisztviselőkre emlékeztetnek. A „herceg”, „király bizalmas barátja”, „a királyi székhely kormányzója”, „az éléstárak felügyelője”. Ezek a funkciók az adózással és közigazgatással kapcsolatosak. Dzsari felesége, [[Szenetmontu]] a „királyi kedvenc” és „[[Hathor]] főpapnője” volt. Antef főkincstárnoka, Teti túlélte az uralkodót és [[III. Antef]]nek is szolgált.
 
II. Antef egy [[szaffsír]]ban temetkezett, ma [[Szaff el-Kiszászijja]] a neve. Az [[Abbott-papirusz]] szerint [[IX. Ramszesz]] idején, tehát csaknem pontosan 1000 évvel később, amikor az uaszeti sírokat végigellenőrizték, ezt a sírt érintetlenül találták. Ekkor még egyben volt a bejáratnál felállított [[sztélé]]je, amelyen kedvenc kutyáival, köztük Behkával vadászik. A sztélé később összetört, a sírt kirabolták.
}}
</center>
{{clear}}
 
== Jegyzetek==
{{források}}