A korabeli nagy vasútépítési láz idején több terv is született a Bécsújhelyi csatornára is. Melyek közül az egyik 1869 november 30-án előkoncessziót kapott a Wien–[[Laxenburg]]–[[EbenfurthEbenfurt]]–Wiener Neustadt vonal, egy másik pedig 1870 január 2-án a Wiener Neustadt–[[Pitten]]-re. A hajózási cstornát működtető Társaság Gesellschaft („Erste österreichische Schifffahrts-Canal-Actien-Gesellschaft“) erre a fejlesztésre alapozva 1872 június 4-én koncessziót kpott egy egyméteres nyomtávú gőzmozdonyüzemű vasút megépítésére és üzemeltetésére Wien–[[Leopoldsdorf (Bezirk Wien-Umgebung)|Leopoldsdorf]]–Laxenburg–[[Baden (Niederösterreich)#Stadtgliederung|Leesdorf]]–[[Blumau-Neurißhof|Blumau]] <ref>[http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=rgb&datum=18720004&seite=00000253 RGBl 1872/87]</ref> amennyiben az illetékes Kereskedelmi Minisztérium meghosszabbítja a pályát Dornautól (ma Orsteil), [[Schönau an der Triesting]]tól illetve . [[Leobersdorf]]tól [[Pitten]]ig és [[Wöllersdorf-Steinabrückl|Steinabrückl]]tól[[Wöllersdorf-Steinabrückl|Wöllersdorf]]ig megvalósítják<ref>[http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno-plus?aid=rgb&datum=18720004&seite=00000550 RGBl 1872/156]</ref>.
