Főmenü megnyitása
Bécs, Aspangbahnhof. Itt volt az Aspangbahn állomása (1903 körül)
Aspang állomás, a vasútvonal végpontja (1885 körül)

Az Aspangbahn egy vasútvonal Ausztriában, amely a hajdani Bécsújhelyi-csatorna bécsi kikötőjétől, a harmadik kerületi Landstrassétól Bécsújhelyen át Aspangig vezet. Ez egy nagyobb tervezett vasútvonal részeként – melynek Bécstől Szalonikiig kellett volna vezetnie – létesült. Még ma is megtalálhatóak a pálya kilométerkövein a büszke kezdőbetűk: "WSB" vagyis „Wien-Saloniki-Bahn” (Bécs-(The)Szaloniki Vasút).

A 85,241 km hosszú Aspangbahn tulajdonosa az Osztrák-Belga Vasúttársaság (Austro-Belgischen Eisenbahngesellschaft) volt. A cs. kir. szab. Bécs-Aspang Vasutat (k.k. priv Eisenbahn Wien–Aspang) tulajdonosai belga tőkéből tervezték megépíteni. 1881. augusztus 7-én[1] Pittenig, és 1881. október 28-án Aspangig üzembe állítani. A gazdasági nehézségek miatt 1937. július 1-én az üzemeltetést az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) vette át. 1942. január 1-el a Német Birodalmi Vasút átvette és államosította. A második világháború után az Aspangbahn és vagyona visszakerült az Osztrák Szövetségi Vasutakhoz.

TörténeteSzerkesztés

A korabeli nagy vasútépítési láz idején több terv is született a Bécsújhelyi csatornára is, melyek közül az egyik 1869. november 30-án előkoncessziót kapott a BécsLaxenburgEbenfurtBécsújhely-vonalra, egy másik pedig 1870. január 2-án a Bécsújhely–Pitten-vasútvonalra. A hajózási csatornát működtető részvénytársaság (Erste österreichische Schifffahrts-Canal-Actien-Gesellschaft) erre a fejlesztésre alapozva 1872. június 4-én koncessziót kapott egy egyméteres nyomtávú gőzmozdonyüzemű vasút megépítésére és üzemeltetésére Bécs–LeopoldsdorfLaxenburgLeesdorfBlumau[2] között, amennyiben az illetékes Kereskedelmi Minisztérium meghosszabbítja a pályát Dornautól (ma Orsteil), Schönau an der Triestingtól illetve Leobersdorftól Pittenig és Steinabrückltól Wöllersdorfig megvalósítják.[3]

 
A k.k. priv. Eisenbahn Wien–Aspang címere

A Habsburgok Balkán-félszigeti érdeklődése és a Szaloniki–Mitrovica vasútvonal megnyitása lehetőséget biztosított a folytatásra a Szandzsák és Bosznia felé, valamint a már meglévő 1872 óta normál nyomtávú Banja Luka-Novi Grad-Dobrljin és a további horvát vasúti hálózat megnyílt Bécs felé, így tehát közvetlen kapcsolat lett volna Bécs-Zágráb-Szalonikibe, elkerülve Szerbiát és Magyarországot. A Kanal-AG több konkurense is versenyzett a tervért (a horvát-bosnyák határig), de végül 1874. június 27-én az AG engedélyt kapott a Bécs-Aspang Friedberg-Radkersburg-horvát határ vasútvonal előmunkálataira. A vállalkozás finanszírozására egy belga cég alakult Société Belge de chemins de fer néven, ám az 1873-as bank és tőzsdeválság miatt a nagyszabású terv illuzórikussá vált, s csak a Bécs–Pitten–Aspang szakaszra korlátozódott.[4]

A vonal végül, miután a Déli Vasút panaszát az alkotmánybíróság elutasította, 1877. november 28-án megkapta az engedélyt. A Hajózási-csatorna Rt. (Schifffahrtskanal-AG) megváltoztatta a nevét Osztrák-Belga Vasúttársaságra (Austro-Belgische Eisenbahn-Gesellschaft) és az építéshez 1879. január 17-én k. k. priv. Eisenbahn Wien-Aspang (röviden: „EWA“) néven leányvállalatot alapított. Az engedélyek kiadása után rögtön megindult az építés.

Közvetlenül az engedélyek kiadása után indultak meg az építési munkálatok. Az építési költségekre könyv szerint 8 650 000 gulden állt rendelkezésre.

 
Áttekintő térkép az Aspangbahnról 1882-ből

Az Aspangbahn maSzerkesztés

VonaláttekintésSzerkesztés

 
Vasútvonalak Bécsújhely körül


Vonal Hossza Megjegyzés
Wien Aspangbahnhof – Sollenau – Felixdorf 42,52 km
Péagestrecke Südbahn (Felixdorf – Wiener Neustadt) 9,53 km k.k. priv. Südbahngesellschaft
Wiener Neustadt – Aspang 33,93 km
Verbindungsgleis EWA – Wiener Verbindungsbahn 0,27 km
Verbindungsgleis EWA – Donauländerbahn 0,77 km
Zentralfriedhof – Klein Schwechat 3,87 km
Wiener Neustadt Schneebergbahnhof – Puchberg 28,01 km Schneebergbahngesellschaft
Bad Fischau – Wöllersdorf 5,00 km Schneebergbahngesellschaft
Verbindungsgleis Bad Fischau 0,23 km Schneebergbahngesellschaft
Sollenau – Steinabrückl – Feuerwerksanstalt 8,62 km Schneebergbahngesellschaft


IrodalomSzerkesztés

  • Hans Sternhart, Friedrich Slezak: Niederösterreichische Südwestbahnen – Leobersdorf, Hainfeld, St. Pölten, Traisen, Kernhof/Türnitz, Wittmannsdorf, Piesting, Gutenstein, Pöchlarn, Scheibbs, Kienberg-Gaming. Internationales Archiv für Lokomotivgeschichte, Band 25. Verlag Slezak, Wien 1977, ISBN 3-900134-35-9
  • Paul Slezak (Mitverf.): Vom Schiffskanal zur Eisenbahn. Wiener Neustädter Kanal und Aspangbahn. Slezak-Verlag, Wien 1981, ISBN 3-900134-72-3
  • Festschrift: 100 Jahre Aspangbahn. Eigenverlag Gewerkschaft der Eisenbahner, Wien 1981
  • Paul Slezak: Kanal, Nostalgie, Aspangbahn. Ergänzungsband zum Buch „Vom Schiffskanal zur Eisenbahn“. Slezak-Verlag, Wien 1990, ISBN 3-8541-6153-0
  • Gerhard Kletter: Der Aspangbahnhof und die Wien-Saloniki-Bahn. Sutton-Verlag, Erfurt 2006, ISBN 3-89702-928-6
  • Josef Steindl (Red.): 125 Jahre Eisenbahn Wien – Aspang. 1881 – 2006. Selbstverlag des Museums- und Bildungsvereins Pitten, Pitten 2006[5]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aspangbahn című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Aspangbahn témájú médiaállományokat.