„Szojuz–7” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
[[Szojuz hordozórakéta]] (11А511) juttatta [[Föld]] körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.63 perces, 51.67 fokos hajlásszögű, [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeum]]a {{szám|207}} kilométer, az [[apszispont|apogeum]]a {{szám|226}} kilométer volt. Hasznos tömege {{szám|6570}} kilogramm. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas. Összesen 4 napot, 22 órát, 40 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 80 alkalommal kerülte meg a Földet.
Felépítése megegyezik a [[Szojuz–5]] űrhajóval, de belső változtatásokon ment keresztül. Elhagyták az automatikus űrrandevú rádiótechnikai elemeinek egy részét, az orbitális kabin levegőfeltöltő rendszerét és a szkafandereket. Elhelyezték a kis tolóerejű helyzetváltoztatást segítő rakéták (gázfúvókák) irányítókarját, az egyik ablakhoz szerelték a [[szextáns]]t.
A [[Szojuz–6]] [[Föld]] körüli pályán együtt repült, az egymás utáni napokon felbocsátott a Szojuz–7 és a [[Szojuz–8]] űrhajóval, aktívan részt vett a közös manőverekben. Egymás megközelítésében a Szojuz–6 az aktív űrhajó szerepét játszotta. A földi irányítóközpont automatikus vezérléssel közelítette egymáshoz az űrhajókat, majd az űrhajósok rádiókapcsolat segítségével kézi vezérléssel közelítették meg egymást. A megközelítéseket a [[Szojuz–6]] fedélzetéről [[Valerij Nyikolajevics Kubaszov|Valerij Kubaszov]] filmezte. A három űrhajó csoportos űrrepülése 4 óra 29 percig tartott, azaz három Föld körüli keringésen keresztül. A Szojuz-7 és [[Szojuz-8]] 35 óra, 19 percen (mintegy 24 keringésen) keresztül páros repülést hajtott végre.
| |||