„Lengyelország az első Piastok korában (1138-ig)” változatai közötti eltérés

{{Lengyelország történelme}}

'''[[Lengyelország]] történelme''' az első Piastok korában: ez az első nagy időszak az állam történelmében. Az időszak kb. 9. századtól 1138-ig tartott. A 10. század féléig a wiślanok és polanok törzsi államai léteztek, azután megalakult az egyesült lengyel állam és a lengyel nemzet. Az első hivatalos lengyel uralkodóként [[I. Mieszko lengyel fejedelem|I. Mieszkót]] ismerik el. Mieszko keresztelténnyé tette a lengyel államot 966-ban, római katolikus formában. Ezzel létrejött egy határozott kulturális határ a Nyugat és a Kelet között, mert a keleti szomszéd uralkodója, [[Kijevi Rusz]], [[I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem|Vlagyimir]], a [[Bizánci Birodalom|bizánci]] kereszténységet vezette be az államában. Az első egyesült lengyel állam léte befejeődött 1138-ban, amikor [[III. Boleszláv lengyel fejedelem|III. (Ferdeszájú) Boleszláv]] felosztotta az államát a fiai között.

== Állam bukása - II. Mieszko és Veszprém ==

[[Fájl:Mieszko II Lambert.jpg|160px|thumb|left|II. Mieszko [[Jan Matejko]] képén]]

[[I. Boleszláv lengyel király|I. Boleszláv]] halálát követően fia, '''[[II. Mieszko lengyel fejedelem|II. Mieszko]]''' került a trónra és még 1025-ben megkoronáztatta magát lengyel királlyá. Törekedett folytatni apja terjeszkedési politikáját, mégsem tudott a nyomdokaiba lépni. Elhanyagolta a kormányzást és az igazságszolgáltatást, gyakran szeszélyes volt. A maga erejében bízva, 1028-ban lerohanta és tönkretette [[Szászország]]ot. Lengyelország szomszédainak elégük lett a Vitéz Boleszlávval elindult aggresziv politikából és most megbosszúlták azt: elsőként [[II. Konrád német-római császár|II. Konrád]] császár megtámadta Lausitzot, azután [[Ulrik cseh fejedelem]] elfoglalta [[Morvaország]]ot, 1030-ban pedig keletről Bölcs Jaroszláv kijevi fejedelem tört az országra. A II. Mieszko áltál elűzött testverei közreműködésével létrejött a német-orosz szövetség, ami a királyi hatalom bukását okozta Lengyelországban. Kezdetben Lausitz vált le az államról, azután Vörösföld. Szlovákiát [[I. István magyar király]] foglalta el. II. Mieszko elmenekült az országból, a királyi hatalmat pedig átvette mostohafivére, '''[[Veszprém lengyel fejedelem|Veszprém]]''' (''Bezprym''), aki 1031-ben tért vissza magyarországi elűzetéséből.<ref>Veszprém anyja, [[Géza magyar fejedelem]] lánya, Judit volt. Amikor a férje, Vitéz Boleszláv, nem látott már hasznot a Gézával kötött szövetségből, elűzte a feleségét és a fiát, akik letelepültek egy várban, amely körül város nőtt ki, a fiú neve utón a [[Veszprém]] nevet kapta.</ref> Mieszkót elűzték Csehországba, ahol Ulrik fejedelem kiheréltette (így állva bosszút amiatt, hogy Mieszko apja, Vitéz Boleszláv, korábban megvakíttatta Ulrik nagybatyját, Vöröshajú Boleszlávot). Veszprém pedig visszaadta a császárnak a koronázási jelvényeket és annak bábjaként fejedelem lett. Véresen üldözte az ellenségeit. Uralkodása az államszerkezet szétbomlására és a hatalom tekintélyének aláásására vezetett (akkoriban számos pogány lázadás robbant ki). Ezért már 1032. tavaszán meggyilkolták a kiséretéhez tartozó emberek.

 

 

 

[[Fájl:Boleslav III of Poland.jpg|160px|thumb|III. (Ferdeszájú) Boleszláv [[Jan Matejko]] képén]]

[[Fájl:Polska 1102 - 1138.png|thumb|240px|Lengyelország III. (Ferdeszájú) Boleszláv korában]]

 

Kázmér 1058-ban meghalt. Utódja '''[[II. Boleszláv lengyel király|II. Boleszláv]]''' lett. Aktív külpolitikát folytatott, beavatkozott a környező országok - Cseh-, Magyar- és Oroszország - trónviszályaiba. Az első ilyen hadjárátot 1060-ban indította Magyarországra, hogy a szövetségesét, [[I. Béla magyar király|I. Bélát]] (ő II. Mieszko lányának a férje), trónra ültesse, azután 1074-ben – [[I. Géza magyar király|I. Gézát]] meg 1077-ben [[I. László magyar király|I. Lászlót]] támogatta. Hasonlóan támogatta a kijevi fejedelmet, [[I. Izjaszláv kijevi nagyfejedelem|I. Izjaszlávot]], 1077-ben, ő II. Mieszko másik lányának férje volt. Törekedett a királyi korona visszaszerzésére, azért következetesen harcolt a német császárok ellen és támogatta [[VII. Gergely pápa|VII. Gergely pápát]] az invesztitúraharcban. A törekvései sikerrel jártak - 1076-ban a pápa elismerte őt lengyel királyként. Azonban akadtak ellenségei is, mint például '''[[Szent Szaniszló]]''' krakkói püspök. A legenda szerint, bírálta a királyt, erre ő annyira megharagudott, hogy saját kezével leszúrta. Ezután a pápa kiátkozta, így Boleszláv Magyarországra menekült (1079). Az uralkodása annyira ellentmondásos volt, hogy a lengyel történelemben szelsőséges előneveket visel emiatt – Bőkézű (''Szczodry''), Merész (''Śmiały'') és Kegyetlen (''Okrutny'').