„Nagy-lengyelországi felkelés (1918–1919)” változatai közötti eltérés

[[Fájl:Pomnik Powstańców Wlkp Poznań detal.jpg|thumb|left|200px|Nagy-lengyelországi felkelők műemlékeemlékműve Poznańban]]

Az egyezmény betartását az Antant-képviselői ellenőrizték. Március 9-én felkelők önkéntésönkéntes csapatai indultak el Galíciába, hogy ott részt vegyenek a [[Lengyel Második Köztársaság#Lengyel-ukrán háború|lengyel-ukrán harcokban]] a [[Lviv|Lwówot]]et körülvevő ukránok ellen. Március 23-án tartották meg a választást a poznańi Városi Tanácsba delegált képviselőkről, amelyben 60 hely közül a lengyelek 42-t szereztek meg, a németek 17-et, a zsidók pedig egyet. Az eredmények más nagy-lengyelországi városokban hasonlóak voltak.

Március 24-én az NRL azt kérte a varsói kormánytól, hogy hozzon létre külön közigazgatást a volt német tartományok számára. A nagy-lengyelországiak úgy vélték, hogy a német szerűrendszerű közigazgatás ügyesebbhatékonyabb mint az orosz ezért ellenezték, hogy ez illeszkedjék szerkezetében az ország más részeiben, a központi kormány által kíalakítotthozkialakítotthoz. Annak köszönhetően, hogy a lengyel miniszterelnök Paderewski volt, az NRL Főbizottsága megőrizte a teljes hatalmat a németektől átvett területen egészen addig, amíg a nyugati határt és autonómiát megalkották, de véglegesen az autonómiát csak Felső -Szilézia kapta meg.

Május 7-én elkezdett működni kezdett az Adam Mickiewicz nevét viselő egyetem Poznańban. Május 15-én a lengyel nyelv az egyetlen hivatalos nyelv lett, ugyan a német is megmaradt, de csak mint kisegítéskisegítő.

Június 1-én Nagy-Lengyelországban végbement a pótlólagos választás a Köztársasági Szejmbe., 42 képviselőt választották meg. A választást a Nemzeti Pártok Egyesülete nyerte, a (''Zjednoczenie Stronnictw Narodowych'') nevű jobboldali pártok közös listája szavazatok 97%-át vitte és jelöltjei 42 helyet szereztek a Szejmben. A koalicióbankoalícióban többiek között a Nemzeti Demokratikus Párt, azaz az ''endecja'' is részt vett.

A fegyverszünet ellenére a németek tovább folytatták haderejük összevonását és támadni készültek. Nagyon nehéz volt azon lengyelek helyzete, akik a németek által ellenőrzött területeken éltek. A német ellentámadás növekvő veszélyét látva június 5-én az NRL Főbizottsága bevezette a szükségállapotot az egész általa igazgatott területen. 20-kilometeres kilométeres övezetben a polgári hatóságot a hadinak rendelték alá, néhány nappal később bevezették a halálbüntetést olyan cselekményekért, amelyek kárt okoznak a nagy-lengyelországi hadseregnek vagy előnyt a német hadseregnek. A Nagy-Lengyelországban élő német nemzetiségű férfiak egy részét internálták. Ennek ellenére, június 6-án összeütközések történtek [[Bydgoszcz]] mellett.

1919. június 28-án aláírták a [[Versailles-i békeszerződés]]t. Majdnem az egész Nagy-Lengyelország (azaz, a volt Poznańi Nagyhercegség területe) Lengyelországhoz került, azokat a városokat is beszámítva, amelyeket a lengyeleknek nem sikerült elfoglalniuk (pl. [[Leszno]] , Kępno, Rawicz). A határ (a térképen – piros) kb. 20 kilóméterrelkilométerrel közelebben került, mint a hercegség régi határa ( ez a térképen – fekete).

A nagy-lengyelországi frontot csak 1920. márciusában számolták fel, bár a Versaillesversailles-i békeszerződés döntései 1920. január 10-én léptek életbe.